Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)
6. terem
A nógrádi bányavállalatok kulturális és szociális szerepvállalása A szénbányászat megindulása döntő változást hozott a Salgótarjánban és környékén letelepült emberek életében. A vállalatok külföldön toboroztak munkásokat, onnan telepítették a szénmedencébe a szükséges munkaerőt. A Salgótarján és környéki bányatelepeken kezdetben földbe vájt barlanglakásokban, fabarakkokban helyezték el a toborzott bányamunkásokat. A három nagyvállalatnak (SKB Rt., RMSV Rt., ÉKI Rt.) már a 19. század végére kialakultak a kolóniái. Salgótarjánban 1870-ig kiépült a SKB Rt. központi bányatelepe. Ezt követte a Salgótarjáni Vasfinomító Rt. (a későbbi RMSV Rt. jogelődje) salgóbányai központi telepe. A század végéig az ÉKI Rt. Baglyasalján és Mizserfán hozta létre központi telepeit. Az első világháborút követően sorra épültek a szénmedence új kolóniái (Mátranovák, Kazár, Kisterenye, Nagy- bátony, Zagyvapálfalva, Baglyasalja, stb.). A telepek kialakítása a vállalatok részéről a törzsgárda létrehozását is célozta. Az első bányatelepi iskola Salgótarjánban nyílt meg 1871-ben. Kezdetben az iskolakötelesek nagy része idegen ajkú volt. A XX. században a társulatok minden telepén működött elemi iskola. A társulati iskolák tanító- és segédszemélyzete bányai alkalmazott volt. A vállalat az iskolának csak a helyet biztosította, a tandíjat, a tankönyvek, a füzetek és az írószerek árát levonták a bányászok béréből. A társulatok döntő szerepet vállaltak a salgótarjáni reálgimnázium 1923-as megalapításában és az 1939-es államosításáig a fenntartásában. A vállalatok a bányatisztek és a munkások szabadidejének hasznos eltöltésére bányakaszinókat létesítettek. Salgótarjánban, Baglyasalján, Salgóbányán, Zagyvapálfalván, Kazáron, Mizserfán, Jánosaknán, Mátranovákon és Szorospatakon épültek kaszinók, melyekben olvasókörök és könyvtárak működtek. Itt kaptak helyet a műkedvelő színjátszó csoportok, dalkörök és a zenekarok is. Salgótarjánban 1918 tavaszán alakult meg a volt Vigadó épületében (későbbi tűzhelygyári művelődési ház) a bányászdalkör és színjátszó csoport, és itt kapott helyet a már évtizedek óta működő bányászzenekar. 1945 után az államosított bányavállalat is nagy figyelmet fordított a dolgozók munkaidő utáni művelődésére. Aszocializmus idejealatt szocialista vállalati keretek között működtek a bányász művelődési intézmények és az általuk fenntartott dalkörök, valamint zenekarok. A bányászok egészségügyi helyzete kezdettől fogva rossz volt. A betegségek között az általános testi leromlás, a férgesség, tuberkulózis és a balesetekből származó rokkantság 23
