Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)
5. terem
Aforradalom alatta nógrádi bányaüzemekben is megalakultak a munkástanácsok, melyek a november 4-i szovjet beavatkozást követően a helyi politikai ellenállás fő fórumai maradtak. A december 8-i tüntetéshez, mely a tröszti munkástanács egyik vezetőjének letartóztatása miatt szerveződött, a Nagy- bátony-Kisterenye környéki üzemekből szállítottak szervezetten nagyszámú bányászt. A sortűznek jelenlegi ismereteink szerint a korábbi bányakórházba beszállított 135 halott és sebesültje közüllO halálos áldozata és 12 sebesültje bányász volt. A sortűz tragikumát erősíti, hogy a karhatalmista osztagok nagy része szintén bányászokból állt. A Kádár-rendszer első intézkedései közé tartozott, hogy igyekeztek javítani a munka- körülményeken, emelték a bányászok bérét. A kiállítás ezen egységében a szénmedence 1956-os eseményeinek álLítunk emléket. Korabeli dokumentumok, plakátok, röplapok, helyi sajtótermékek, valamint fotómásolatok mutatják be a bányásztársadalom gazdasági és politikai követeléseit, az eseményekben, a munkástanácsokban, munkabeszüntetésekben játszott szerepét. Emléket állítunk az 1956. december 8-i sortűz bányász, illetve bányaüzemnél dolgozó mártírjainak. Több dokumentum, plakát érzékelteti a berendezkedő Kádár-kormány azon törekvését, hogy az ország, illetve a megye bányászai felvegyék a munkát, és a népgazdaság számára megfelelő mennyiségű szenet termeljenek. A nógrádi szénbányászat 1965-1992 között 1965 után az olcsóbb szénhidrogén alapú energiahordozók (földgáz, kőolaj) előretörése, később az atomenergia indította el a szén gazdasági szerepének átértékelését. Megtorpant, majd erőteljesen csökkent a nógrádi szénmedence termelése, és a gazdaságtalan bányákat fokozatosan bezárták. A nógrádi szén viszonylag alacsony fűtőértékkel bírt, termelési költsége is magasabb volt. Az új gazdaságirányítási rendszer előtérbe helyezte a gazdaságos termelést, a jobb minőségű és olcsóbb termékek előállítását. 1967-től a megszűnésig Nógrádi Szénbányák néven működött a megyei bányavállalat. Nógrádban 1965-1970 között 23 bányát zártak be. A bányászat visszafejlesztése közvetve 50000 embert érintett (családtagok, eltartottak), ezért a megyei vezetés politikai okokból vitatta a visszafejlesztés szükségességét. 1973-tól már csak 4 termelő bánya, a Nagybátony közeli ún. déli bányák, Szorospatak, Kányás, Tiribes és Ménkes maradtak termelésben. A visszafejlesztés 18
