Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)
5. terem
üteme a nógrádi szénmedencében volt a legnagyobb mértékű. Az önkéntes eltávozások, nyugdíjazások mellett ekkor szervezte meg a vállalat a szénen kívüli kiegészítő tevékenységét (vasipari, villamosipari termelés, építőipari és faipari tevékenység, valamint a földmérési és műszaki tervezési munkák). A foglalkoztatás megoldására több új gyár is épült (VEGYÉPSZER, BRG stb.). A széntermelés csökkentése mellett a Nagy- bátony közeli bányaüzemeket műszakilag fejlesztették. 1976-tól a fejtések minden mozzanata gépesítetté vált a szénmedencében. Avisszafejlesztési folyamat az 1973-ban bekövetkező „olajárrobbanás" hatására megállt, a szénbányászat szerepe rövid időre még felértékelődött. A szénmedence számára az évi 1 millió tonnás termelési előirányzat biztosított volt az 1980-as évek derekáig, ami lehetőséget adott a megmaradt bányák működtetésére és fejlesztésére. A megyei széntermelés 65-70 %-át mélyművelésű bányák, 30-35 %-át pedig a szénmedence keleti peremére telepített külfejtések adták. 1945 után a termelés 30%-át háztartási szénként értékesítették, majd a termelés a gyengébb minőségű szenek felé tolódott el. Egyre nagyobb jelentőségűvé vált az energetikai szén termelése, melynek fő fogyasztói a szénerőművek voltak (Tiszapalkonyai Hőerőmű, Mátravidéki Erőmű). 1975-ben már a széntermelés 80 %-át a villamos ipar használta fel és csak 8 %-át a háztartások. A szénbányászatban foglalkoztatottak létszáma a következőképp alakult: 1965-ben 11 224,1975-ben 5136,1982-ben 4554 volt a dolgozói állományi létszám. Az 1970-1980-as években igyekeztek országosan visszaállítani a szénbányászat tekintélyét. Egyre több fiatalt toboroztak ismét a bányamunkára, kedvezmények sorát biztosítva nekik. Az 1980-as években megindult a szénmedencében a ménkesi szállítási rekonstrukció, és a mezőkapcsolással összefüggő kányási termelésbővítés. Ezt a két bányát tekintették távlatilag megtarthatónak a Nógrádi Szénbányák vezetői. Az állam azonban megvonta a támogatást, aminek következtében a vállalat vesztesége és adóssága növekedett. A Nógrádi Szénbányák a vállalat továbbélése érdekében növelte a külfejtések termelését, és egy újszerű kitermelési móddal is próbálkoztak 1990-1992 között, az ún. kéregbányászattal. Ez szénkibúvásokból indított fejtés-előkészítéseket, pajzsbiztosítású fejtéseket jelentett. A megszűnt külfejtések szénkibúvásaira Nyírmeden, majd Székvölgyön telepített kéregbányákból termelték ki az erőművi tüzelésre alkalmas szenet. Kezdetben az új móddaleredményesen termeltek, később azonban a bányatérségek bővítése miatt a költségek növekedtek (szállítás, víztelenítés, szellőztetés stb.), így veszteségessé váltak, s végül ezek is bezártak. Az 1986-os bányásznapon hangzott el először nyilvánosan, hogy központi utasításra a nógrádi mélyművelésű bányákat is gyorsított ütemben művelik majd le. Tiribes 1987 végén, Szorospatak és Kányás 1989-ben, Ménkes 1992-ben fejezte be a termelést. A kéregbányászat 1992 novemberében szűnt meg. A vállalat eladósodott, a szanálási eljárás nem vezetett eredményre. 1990-ben a sza19
