Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)

3. terem

álltak be bányásznak magyarok is, gyakran kétlaki munkásként idény jelleggel: hidegebb évszakokban a bányában, nyáron a földjeiken dolgozva.

A kiszolgáltatottságtól való félelem miatt alakult ki a bányászság körében a szolidaritás. Ennek legkorábbi szervezeti formája a bányatársláda, majd társpénztár volt, mely a vállalatnál dolgozók betegség, baleset esetén történő segélyezését, illetve a nyugbér biztosítását szolgálta a havonta befizetett összegek arányában. Ateremben látható bányatársláda a 19. század végéről származik.

A nógrádi szénbányászat technikai fejlődése a kezdetektől1992-ig

Bányatársláda, 19. század vége

1868-ig technikai értelemben egy kezdetleges bányaművelés jellemezte a nógrádi szénmedencét is, mely kizárólag a táróbányászatra adott lehetőséget. A munkafázisok mindegyike kézi erővel történt. A szenet csákánnyal jövesztették, talicskákban és kosarakban szállították a külszínre. A csilléket emberi erővel tolták, vagy ló vontatta. A bányavizet favödrös, lajtos szállítással juttatták ki a bányából, vagy kezdetleges, gravitáción alapuló egyszerű gépekkel emelték ki.

1868-1896 között a nagy tőkeerejű részvénytársaságok megjelenése magasabb technikai színvonal elérését tette lehetővé. A korszak technikai fejlődésére a gőzgép, illetve a gőzenergia alkalmazása a jellemző. Megjelentek a gőzszivattyúk, a gőzmeghajtású szállítógépek, illetve szellőztető berendezések. Meghatározóvá vált a függőleges aknával történő széntermelés, de párhuzamosan folyt a táróbányászat is. Gyors ütemben gépesítették az aknaszállítást, a

11