Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai (Salgótarján, 2016)
A legkorábbi várkapu eredeti keretkövei maradt falai közé. Az omlásrétegben feltárt eredeti, igen puha homokkőből faragott keretdarabok ugyanis már nem voltak visszaépíthetők egykori helyükre. A magasan ülő bejárat megközelítése a hegyoldalból eredetileg is csak egy faszerkezetű feljárón volt lehetséges. A középkori várakkal foglalkozó kutatás kezdetben azt tételezte fel, hogy először mindenütt egy szabadon álló torony épült meg, majd később ezt bővítették további falakkal, más védőmüvekkel és lakóépületekkel. A legkorábbi salgói erősség tornyáról azonban tudjuk, hogy sohasem állt egyedül. Ezt nem csupán keleti sarkainak jellegzetes, lekerekített formája bizonyítja - pontosabban az a tény, hogy ezt a megoldást már nem találjuk meg a két nyugati sarkán - hanem az is, hogy északnyugaton bekötökövek jelzik a torony és a vékonyabb várfal egykorúságát. Sajnos, a vár nagyfokú újkori pusztulása - a bazaltból épített falak más erősségekben is különösen rossz megtartásúak - nem teszi lehetővé, hogy legelső formájának további részleteit pontosabban meghatározhassuk. Úgy tűnik, hogy a nagyrészt már az alacsonyabb sziklalépcsőn elhelyezkedő udvaron belül eredetileg nem voltak lakó- vagy gazdasági építmények - legalábbis erre utaló nyomok nem kerültek elő. Az ásatások itt csak azt tudták bizonyítani, hogy a falak megépültél követően agyagos földdel egyenlítették ki a terepet. De magának az udvart körítő várfalnak egykori magasságát sem DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 5
