Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)
A salgótarjáni öblösüveggyártás története
7 DORNYAY BELA MUZEUM / SALGÓTARJÁN nőségű palás szénből a Koller-féle generátorok az üvegolvasztás számára megfelelő minőségű gázt termeltek. Erőtelepét megszüntetve a palackgyár a Vízválasztói Erőmű áramtermelő kapacitásának 10%-át vette át. Döntésével, jelentős tőkebefektetés biztosításával a bányavállalat megalapozta a piacképes salgótarjáni öblösüveggyártás kialakítását. 1926 májusában a 30 négyzetméteres olvasztófelületű kádkemencén az arra telepített Owens gép beindításával kezdődött újra a termelés. 1927-ben megépült az első, 12 négyzetméter olvasztófelületű, fehérüveg előállítását biztosító regeneratív kádkemence. Az üzemrész jórészt a szlovákiai Garamrudnóról toborzott üvegfúvókkal indította termelését. A cél eleinte az ún. hutakész palackfélék kínálatának bővítése volt. A piaci lehetőségek kikényszerítették a háztartási árucsoportok gyártási programba való felvételét. Az új termékek felületének finomításához egy korongoscsiszoló-műhelyt telepítettek. Az év során a közepes nagyságú, egyedi megrendelések rugalmas teljesítése érdekében üzembe helyezték az osztrák H. Kiko Wien cégtől beszerzett félautomata szívó-fúvó eljárású gépeket. A gyár első magyar származású mérnöke Jermendy (Wiesinger) Károly volt. Az SKB Rt.-től 1926-ban pályázattal került a palackgyárhoz. A generátorgáztermelés felelőseként, majd 1928-tól az energia- gazdálkodás vezetőjeként foglalkoztatták. Később rábízták a fehérüveg-olvasztás és -gyártás műszaki irányítását. A bányamérnök Jermendy német nyelvtudására alapozva folyamatosan képezte magát. 1928-ban a melléktermék-kátrány felhasználásával dobkemencét szerkesztett, présgépet üzemelt be, patentzáras befőzőüveget gyártatott. Zoltán Frigyes felfigyelt munkájára, 1932-ben főmérnöki kinevezést kapott. Vezetőként korszerű termelöberendezések beszerzése, gyártásban történő alkalmazása; további műszaki újítás kidolgozása, bevezetése; a külföldi tapasztalatok átvétele mellett szorgalmazta a gyár magyar szakembergárdájának kialakítását. Célként jelölte meg - egy 1935-ös tanulmányúját követően - hogy a „teljesítményünket arra, vagy legalább közel arra a nívóra emeljük, amelyet a körülöttünk lévő államok üveggyárai már elértek". A dolgozók tudása, embersége alapján tisztelték és megbecsülték. A fehér finomüveg piaci lehetőségeinek felmérése után megteremtették a minőségi üvegolvasztás, a hideg megmunkálás feltételeit. Ennek érdekében korszerűbb kemencéket építettek, célgépeket vásároltak. Megindulhatott az üvegáruk külső felületének kézi és gépekkel történő feldolgozása. Az 1929-ben üzembe állt pattantó- és korongoscsiszoló-műhelyt követően 1931-ben finom- (díszítő-) csiszoló és festő létesült. 1932-ben megújult a színes üvegáruk gyártása. 1934-ben újabb finomcsiszolót alakítottak ki. 1935-ben adták át a modernizált 12 fazekas olvasztókemencét. A kiugró piaci igények szükségessé tettek egy 8 fazekas kemence megépítését. A világgazdasági válság hatására az 1930-as bázisJermendy Károly főmérnök kemenceépitö kőművesek között. 1935 ■ -
