Shah Gabriella - Balogh Zoltán (szerk.): Üvegváros (Salgótarján, 2016)
A salgótarjáni öblösüveggyártás története
4 ÜVEGVAROS : 1872-ben jelölték ki az üveggyártás megvalósítására szánt területet. Az építkezést, a termelést Bóth Ernő irányította, aki az előző években az Első Magyar Üveggyár Rt. ügyvezető igazgatójaként Felsőbzován, a málnapataki Hámoron tevékenykedett. Az Erzsébet-huta termékeivel 1873- ban részt vett a bécsi világkiállításon. Az üzem nagyságának, a munkások létszámának adatai nem ismertek. Fennmaradt termékek alapján behatárolható, hogy a mesterek kezdetleges technológiával, ún. egyfazekas kemencében olvasztott üvegből dolgoztak. A durva kivitel kezdetleges gyártáskultúrára utal. 1880-ban már biztosan állt Salgótarjánban a Szilárdy család forgáchi birtokán egy üveghuta, mely a föld- birtokos és a Salgótarjáni Köszénbánya Rt. (SKB Rt.] levelezéséből derült ki. A bányatérképeken feltüntették az objektumot „üveggyár", illetve német megnevezéssel, „glass hütte" névvel. Az üzem a később megépült öblös- üveggyárral szemközt, a községbe déli irányból érkező megyei út jobb oldalán egy majorban helyezkedett el. Homokbányáját az új gyár is használta. 1888-ban a huta „teljesen leégett", erről Gerber Frigyes gondnok tájékoztatta a bányaigazgatóságot. Az előállított termékekről nincs ismeretünk. Az iparszerű salgótarjáni öblösüveggyártás megalapítása, működése az államosításáig (1892-1948) 1892 - 1948 között a gyár tevékenysége során két fejlődéstörténeti szakasz különböztethető meg: • 1923-ig a palackgyártás megvalósítását, széles körű kibontakozását figyelhetjük meg. Az 1926. évi újraindítást követően - a SKB Rt. kiemelkedő tőkebefektetését felhasználva - Magyarország, majd Európa versenyképes vállalkozása jött létre.. Lukács Béla Huta 1884-ben a Kereskedelemügyi Minisztérium kezdeményezte a magyarországi üvegpalack-előállítás megvalósítását, elsősorban a gyógyvizek eladása érdekében. Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. (EMÜ Rt.) 1892 tavaszán elhatározta a gyár megépítését. Júniusban Lukács Béla miniszter elé két tervet terjesztettek. Salgótarjánon kívül a másik lehetséges helyszín a Kolozs vármegyei Egeres lett volna. A feladat évente ötmillió zöldpalack-üveg gyártására alkalmas üzem felépítése volt. Iparpolitikai célként az osztrák gyártók monopóliumának megtörését jelölték ki. A döntés végül Salgótarjánra esett köszönhetően a Budapesttel való vasúti összeköttetésnek, a helyben rendelkezésre álló barnakőszénnek, a közelben fellelhető kvarchomoknak, a vállalt törzstőke nagyságának, s nem utolsósorban a település üveggyártási kezdeményezéseinek. Nem véletlen, hogy a vállalkozás szervezői telekvásárlás ügyében éppen a korábbi években hutával rendelkező Szilárdy Ödönt keresték meg. Lukács Béla (1847-1901) felelős miniszterként kemény tárgyalásokon és többszöri levélváltáson vitte végig a tiszta profilú palackgyár megvalósítását. Az EMÜ Rt. igazgatótanácsának elnökével, Gömöry Oszkár miniszteri tanácsossal tisztázta a befektetni kívánt és a kölcsöntőke nagyságát, a kiépítésre kerülő kapacitást, a beruházás megkezdését, a beüzemelés időpontját.
