Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Zenthe Ferenc és Salgótarján
Ifjú Szabó Istvántól azt kérdeztem, nem jutott-e eszébe Zenthéről portrét készíteni?- Eddig még nem. Pedig szép, karakteres feje volt. Pista bátyámnak üzenem: nem árt készülődni, mert nem nehéz megjósolni, hogy Zenthe emléke Görbeországban nem sokáig marad megörökítetlenül! Hát az öreg sirásó példáján okulva ennyit dobhattam be az emlékezés kalapjába. A jeles palóc emlékezök közül többen is fontosnak tartották megemlíteni, hogy az idős kora miatt fáradékonyabb színész a színházi próbák, film- és rádiófelvételek szünetében néha félrehúzódott, mondván:- Ha nem haragudtok rám, én most hunyok egy hangyányit. Hát, ez az utolsó hunyás most egy kicsit hosszabb lesz - hacsak a mennyei réztrombiták idő előtt fel nem ébresztik őt... De Tenkes kapitánya addig is hetykén és mindig győztesen lovagol tovább emlékezetünkben. Zenthe Ferenc (1920-2006) A Palócföld jeles szülöttjére, a 2006. július 30-án elhunyt Zenthe Ferencre - a Salgótarjáni Városi Televízióban vele készült interjú részletével - emlékezik szerkesztőségünk.- A Városházán 2003. február 27-én [csütörtökön] ünnepséget rendeztek, melyen az 1920. április 24-én, Salgóbányán született Kossuth- és Jászai-díjas színművészt, a Nemzet Színészét, Zenthe Ferencet köszöntötték a megjelentek: a város vezetői, önkormányzati képviselők és a Salgóbányai Baráti Kör tagjai. Mivel a színművész a Magyar Kultúra Napján megrendezett ünnepségen nem tudott részt venni, ezért a város polgármestere ekkor adta át a Salgótarján Díszpolgára kitüntető címet kiemelkedő színvonalú színművészeti tevékenysége elismeréseként Zenthe Ferencnek, aki - ahogy a polgármester fogalmazott - csak pár évvel idősebb szülővárosánál. Zenthe Ferenc beszélt arról, hogy mindig örömmel jön haza Salgótarjánba és a lelke mindig megmozdul, ha meghallja a jellegzetes palóc beszédet. A színművész a díjátadáson meghatottan mondott köszönetét a szeretetért, a kitüntetésért.- Ezek olyan megható dolgok mindig, tudniillik elég sok kitüntetést kaptam, de ide van egy kötődésem, ez tulajdonképpen az én szülőhelyem: Salgóbánya, de én mindig büszkén mondtam, hogy Salgótarján, mert itt voltam anyakönyvezve. Ezek az érzések idősebb korban érzékenyebben érintik az embert, az idegrendszere már meg van cincálva, hogy így mondjam, az élet megőrölt. 82 év azért 82 év... Most úgy érzem, az a bizonyos 6 éves gyerek, aki elemibe jár, megjelenik a múltból és megjelenik a jelen és ami közben volt. Hogy milyen sok év az... És ez most olyan kicsi lett, mint amikor elmentem Salgóra, s az a kerítés, amit most át tudok lépni, akkor alig bírtam átmászni rajta. Az idő múlása az emberrel sok mindent csinál. Közben sokat tanul, sokat tapasztal, sokat keseredik, sokat örül, de amit a szülőföld adott 10 éves korig, ezt az élet nem tudja soha produkálni, mert olyan szerencsés Dornyay Béla Múzeum I 65
