Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)

Zenthe Ferenc és Salgótarján

voltam, hogy jó családba, szép helyen, jó helyen, jó környezetbe születtem. Ez Isten adománya. Ezt hál' Istennek megkaptam.- Ezek szerint, amikor meglátta a „Salgótarján" táblát, olyan érzése volt, mintha hazatért volna ismét?- így van. így van. Megjelenik előttem az egész kert - pedig az nagyon régen volt -, úgyhogy visszaforog a fénykép. Érdekes, Tarjánra nem ismertem rá. Én itt a „Duda" cukrászdára emlékeztem, ahol olyan nagy habos sütemények voltak... Itt, a hegyen kereszteltek, ebben a templomban. Amikor volt az elsőáldozás, akkor mindig vittünk föl ilyen habos süteményeket... Aztán én innen elkerültem 10 éves koromban. Utána nagyon sokáig nem tudtam idekeveredni. Amikor a Gábor diákot forgattuk, akkor Sinkovits Imrével eljöttünk ide. Fölgyalogoltunk Salgóra. Ezt úgy élvezte, hogy mindent elmeséltem neki. A fákra is emlékeztem. Volt ott egy kanyar a kisvasút, a fogaskerekű mentén, ott állt egy érdekes formájú fa, ami még mindig megvolt, csak már kiszáradt.- Hogyha a gyerekkori emlékei közül ki kéne ragadni egyet, ami a legkedvesebb, ami a legtöbbször eszébe jut, akkor mi lenne az?- Hát, a fáramászás mindenképpen... Hú, de szerettem fára mászni! Annyira, hogy - volt ott fönt egy teniszpálya és azt fák vették körbe, és - mint a majmok ugráltunk egyikről a másikra, közben pedig lent teniszeztek. Ez volt a nagyon-nagy élményem, hogy jöttek a budapestiek és ezt nem tudták utánunk csinálni. Viszont nekik volt egy olyan rollerjük, hogy ha megrúgták, akkor elmentek messzire, a mienk meg ilyen fa kerekű volt, s az nem akart menni sehogy se.- Nekem ebből a beszélgetésből az derült ki, hogy ön nagyon optimista és életvidám. Mennyire látja, mondjuk ugyanígy a színészek, a színház helyzetét, amikor napjainkban a hirtelen felröppent sztárocskák veszik át a műsorvezetők, a színészek helyét? Milyen helyük van ma a magyar színészeknek? Lesz-e nekik jobb?- Bízunk benne, hogy lesz. Most nem jó. Tényleg nem jó. Ezen változtatni kell, de már elég régen ebben a helyzetben vagyunk, sajnos. Mint ahogy nálunk, a Madáchnál is rákényszerült a színház a musicalre. Pénzt kell keresni... Viszont a mi mesterségünk nem arról szól, hogy pénzt keressünk, hanem ez egy hivatás. A játékkal az erkölcsöt meg a szépet kellene mutatnunk. A musical is jó, valóban kell, de ilyen arányban nem lenne szabad... Bízzunk a változásban! Én optimista vagyok. Különben nem ülnék itt.- Azt mondta, hogy csak a jó szerepeket, csak a tisztességes szerepeket szereti elvállalni. Miért?- Azért, mert nem tudok rossz embert játszani. Mindenkinek megvan a maga helye...- Még két hónap van a születésnapig, de ha már most kívánhatna egyet, akkor mi lenne az, amit mindenképpen szeretne?- Javuljon meg a világ! Legyen jobb világ!

66 I Zenthe Ferenc és Salgótarján