Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)

Azok a csodálatos salgóbányai gyermekévek-Zenthe Ferenc gyermekévei Salgóbányán 1920 - 1930

műszakban dolgoztak, nappaliban és éjszakaiban. A munkaidő 12 óra volt, amelyben benne volt a bányába való lemenetel és kijövetel és az étkezés ideje is. Ezekre 1 óra volt. A munka reggel ó-tól este hatig és este hattól reggel hatig tartott. Saigon bányamunkára nőt nem alkalmaztak, gyermekeket 14 éves kortól vettek fel. 14-16 év között mint takaroncok, vagy mint csillések csak nappali, 16 évtől már éjszakai műszakban is dolgoztak. 1898-ban 73 fő 14-20 év közötti bányamunkást alkalmaztak. A vállalat bányáiban vájár az lehetett, aki a 21. évet betöltötte, és a segédvájárnak is legalább 18 évesnek kellett lennie, és legalább 3 éven át kellett a bányában dolgoznia; hogy vájár lehessen.

Az 1924-től 1937-ig Salgóbányán tanító Danis Margit így írta le a bányamunkásokat: „4 három műszakban dolgozó emberekkel igen sokszor találkoztam, amint itt-ott sáros bányászöltözetben, csákánnyal, kezükben karbid lámpával vonultak a bánya vagyis a tárna előtti iroda és felolvasóterem felé, ahonnan azután lovas csillékkel mentek a munkahelyükre, a sötét bányába. Nyolc órában, igen veszélyes helyeken, erős munkát, - szénfejtést- kellett végezniük. Munka után a legtöbben a kantinban álltak meg, ahol hajtogatták-iszogatták az erős italt. Persze volt olyan, aki fizetés után igen kevés pénzzel ment haza. Pedig a legtöbbnek nagy családja volt és még sem törődött vele. Ezek a gyerekek nehezen és rosszul is tanultak, de voltak igen rendes családok."

AkisZenthe Ferenc bányatelepi iskolatársainak származására is rávilágít egy 188618 I Zenthe Ferenc és Salgótarján

A csillékben a II. táró szenét szállítják a rakodóra