Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)

Azok a csodálatos salgóbányai gyermekévek-Zenthe Ferenc gyermekévei Salgóbányán 1920 - 1930

os adat. Eszerint a Rimamurány Salgó-Tarjáni vasmű-részvénytársaság Salgói köszénbányája az üzem munkásainak 3 nyelven: magyarul, szlovákul és németül adta tudomására az utasításokat: A salgói népiskolában a tanulók jó része nem tudott magyarul. Honnan tanult meg akkor a kisfiú palócosan beszélni? Valószínűleg ebben nagy szerepe lehetett dajkájának, de természetesen az 1920-as évekre már a bányatelep lakói is asszimilálódtak, és átvették a magyarok medvesalji palóc beszédét. Mindenesetre a színész előszeretettel emlegette a „palócozásokat", sőt a színművészeti felvételijén is palócos beszédével mutatkozott be.

Zenthe Ferenc 2003-ban mint a Várkapu Idősek Klubja 20. évfordulójának díszvendége palóc tájszólásban köszönte meg a meghívást, az ajándékot, a Salgóbányát bemutató képeslapritkaságot. Zenthe a klubnak szánt jó kívánságai között édesapjára is emlékezett, aki mindig arra kérte, hogy jól tanuljon, jól szerepeljen az iskolában, és ő megfogadta tanácsát.

S hogy milyen volt a kisdiák Zenthe Ferenc? „Tanítottam őt elsőbe, másodikba és IV. osztályban. Felelésnél, mindig lángvörös lett az arca, szép gyerek volt, egészen az édesanyjára hasonlított."- idézte fel visszaemlékezéseiben tanítónője, Danis Margit a kisfiú alakját.

Mivel tölthette az időt a gyermek Zenthe? Különösen a fáramászás volt számára feledhetetlen élmény. „Hú, de szerettem fára mászni!Annyira, hogy - emlékezett Dornyay Béla Múzeum

I 19