Balogh Zoltán: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem" - Zenthe Ferenc és Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Azok a csodálatos salgóbányai gyermekévek-Zenthe Ferenc gyermekévei Salgóbányán 1920 - 1930
közlekedő szénszállító vonatokhoz, illetve a visszafelé közlekedő és anyagokat, élelmiszert szállító szerelvényhez egy-két, személyszállításra kialakított kocsit is kapcsoltak az utazók részére. Maradandó élményt nyújtott a Salgóra befutó fogaskerekű vonatfüttye is. Mint ahogyan örökre beivódott a kisgyerek fülébe a salgói bányákból a rakodókra érkező csillék zakatolása. A képen látható 4. épület a salgóbányai új iskola A fogaskerekű és a pálya menti fák még 1955-ben is megmaradtak emlékezetében: „Amikora Gábor diákot forgattuk, akkor Sinkovits Imrével eljöttünk ide. Fölgyalogoltunk Salgóra. Ezt úgy élvezte, hogy mindent elmeséltem neki. A fákra is emlékeztem. Volt ott egy kanyar a kisvasút, a fogaskerekű mentén, ott állt egy érdekes formájú fa, ami még mindig megvolt, csak már kiszáradt." A téglából épült, horganyzottbádog-tetős munkáslakások mellett az első épületek között emelték a bányagondnoki lakást, Zenthe Ferenc szülőházát és gyermekkori életének színhelyét. A házukhoz közeli 1874 óta működő iskola épülete, majd az 1922-ben épített új iskola benne a sok zsivajgó gyerekkel már korán felkelthette a kis Zenthe Ferenc érdeklődését. Reggelente hallotta az iskolaharang mély, kongó hangját, jelezve, hogy elkezdődött a tanítás, az óraközi szünet. Délelőttönként látta a napi és a heti bevásárlásra az élelmezési üzletbe, helyi nyelven a magazinba siető bányászasszonyokat. A bányamunka végeztével pedig a kantinból hazatérő Dornyay Béla Múzeum I 15
