K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
Salgótarján a várossá nyilvánításig
elepüléséhez képest, hiszen a patakvölgy menti út közvetlenül kapcsolta a Zagyva-völgyében futó országos úthoz. A korai településszerkezetet vizsgálva szinte két településnek tűnhetett a korai Tarján. A patakkal párhuzamosan futó megyei út mentén, a pataktól keletre terült el a falu nagyobb része a templommal és a kúriával. A pataktól nyugatra, a Meszeshegy lábánál kisebb számú zsellérház állt. A parasztházak vályogból és fából épültek. Északi irányba a település nagyjából a mai Arany János utca vonaláig terjedt. A kőszén ipari méretű kitermelése az 1840-es években kezdődött a vidéken. Tarjánban 1855 után indultak be igazán bányanyitások, miután a feltárásokat a birtokán nem engedélyező konzervatív földesúr, Jankovich Antal meghalt. A későbbi legjelentősebb bányavállalat jogelődje, a Szent István Kőszénbánya Társulat 1861- ben jött létre. Döntő körülmény Salgótarján fejlődésében, hogy 1861-ben a Társulat a községet jelölte ki a bányaüzlet központjának. A társulat építette meg 1863-1867 között a Pest-Salgótarján vasútvonalat, ami egyben a MÁV első vonala lett 1868-ban. A kezdetben egysínes vasútvonal eleinte a József rakodóig vezetett. Megállóhely 1913-ig csak a mai külső pályaudvar („Nagyállomás") volt, abban az évben adták át a főtéri vasútállomást („Kisállomás"). Avasút korai megépítése döntő tényezővé vált Salgótarján fejlődésében, bár városképileg nem volt szerencsés, mivel a patak mellett most már a vasúti sín is kettévágta hosszában a szűk völgyet. A vasútvonalától megvált részvénytársulat 1868-ban Salgótarjáni Köszénbánya Részvénytársulat (SKB Rt.) néven alakult újjá. A „Bánya”, vagyis az SKB Rt. központja a Tarján-pataktól nyugatra, a falu délnyugati részén, a Verem-oldal lejtőin alakult ki 1868-1873 között. A bányászat vándorüzem, így a kiépülő telepek, legalábbis kezdetben, a leggazdaságosabb módon épültek. Az idénymunkások számára fabarakkok épültek. A kőből vagy téglából készült tiszti lakások, az állandóbb jellegű munkáslakóházak, a gazdasági épületek, és mindezek tudatos rendezettsége mégis sokkal városiasabb képet mutattak a falu vályogházainál. A bánya vándorüzem mivolta miatt a falu központjától távolabb is létesültek bányatelepek. Kolóniáknak hívták az egységes terv alapján épült lakó, igazgatási, és ellátó feladatot betöltő, a bányavállalat által emelt épületegyütteseket. így alakult ki az Öreg Józsefi (mai Kemerovó lakótelep helyén), Forgách-telep, Somlyó, Károlyakna. A bányatelepek később a városfejlődés és terjeszkedés nyomán összeépültek a várossal. A Rima- és Sajó-folyók ipari körzeteihez való közelség lehetőséget adott az ipari kooperációk kialakítására, amit a vasút kiépítése után a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. (RMSV Rt.) valósított meg. A „Rima” egyik jogelődje, a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat 1868-ban honosította meg a vasgyártást a településen. A vállalat helyi nyersanyagbázisa a salgói szén volt. Az RMSV Rt. 1881-ben jött létre két vállalat egyesülése nyomán. A gyártelep a falutól északkeletre, a Salgó-patak mocsaras völgyében épült. Az RMSV Rt. salgótarjáni üzeme mellett létesülő acélgyári kolónia vált a település legmodernebb, a vállalatvezetés által tudatosan fejlesztett részévé. Megépült az igazgatósági épület, a tisztviselők házai, illetve a gyártól távolabb a falu felé vezető út mentén a munkáslakóházak. A vállalat művelődési és szociális 4 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
