K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)

Salgótarján a várossá nyilvánításig

A főutca az 1930-as évek elején

intézményekről is fokozott figyelemmel gondoskodott. A Rima munkáspolitikájában egy gondoskodó elemeket is magába illesztő, tekintélyelvű szemlélet érvényesült. Az egzisztenciális és a korszakban élenjáró szociális biztonságért cserébe a részvénytársulati vezetés feltétlen hűséget várt el a dolgozóktól és családtagjaiktól. Mind az SKB Rt. mind az RMSV Rt. országos nagyvállalat volt. Az SKB Rt. termelését Salgótarjánban irányították, a pénzügyi központ a fővárosban volt. A „Rima" igazgatósága 1900-ig működött Salgótarjánban, azután Budapestre helyezték székhelyüket. A nagy tőkeerejű két vállalat városfejlesztő tevékenysége volt a meghatározó Salgótarjánban az iparosodás kezdeti évtizedeiben.

Az ipartelepítés 19. századi második hullámában, 1893-ban kezdte meg termelését az üveggyár, először Lukács Béla Huta néven, később palackgyár, öblösüveggyár néven termelt. 1894-től működött a vasöntöde és gépgyár (Hirsch és Frank Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. későbbi elnevezéssel „hirschgyár", később „tűzhelygyár"). A korábbi falutól délre, mocsaras területen épült fel a két üzem, valamint a gyárak és a vasútvonal közé szorult kolóniáik.

DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 5