K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
Egy formálódó várostól a kulturális központig
Salgótarján első köztéri szobra, ditrói Siklódy Lőrinc A Hős fiai című alkotása giccs egyaránt jelenthetett cipőjét kötöző balerinát, bőgő szarvasbikát, vagy egy éppen nem támogatott, formalistának nevezett irányzat jegyében fogant képet. A továbbiak megértéséhez nagyon fontos megjegyeznünk, hogy nem egyedi jelenség, hanem országosan is jellemző volt, hogy minden fontos kérdésben - igy a kultúra valamennyi terén - az MSZMP megyei szervei mondták ki a döntő szót, a feladatok közvetlen megoldását gyakorlatilag a Salgótarjáni Városi Tanács VB., illetve Nógrád Megyei Tanács VB. hatáskörébe utalva. A helyi művészetirányításban a döntő, meghatározó fordulatot az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága 1964. november 26-án kelt határozata jelentette, mely kimondta, hogy Salgótarjánnak a megye kulturális központjává - „kultúrcentrumává" - kelt válnia s ehhez biztosítani kell a személyi és intézményi feltételeket. E feltételek megteremtését, a megyei művészcsoport tevékenységének irányítását, az egyes képzőművészeti kiállítások felügyeletét s a köztéri szobrok állításának feladatát a Nógrád Megyei Tanács művelődésügyi, illetve oktatási osztályai látták el. A hatvanas évek során kialakult a mecenatúra fontos elemeként az ún. képzőművészeti vásárlások rendszere is. A vásárlásokat a Nógrád Megyei Tanács VB. utasítása nyomán a művelődési osztály hajtotta végre, szinte kizárólag a helyi alkotók műveiből válogatva, jórészt a megyei, majd később az északmagyarországi kiállítások anyagából. A későbbiekben - egészen a rendszerváltásig - a lebonyolító feladatát a múzeum látta el, amely munkatársai a művelődési osztály képviselőjével a helyi művészek műtermeiből válogathattak az alkotásokból, DORNVAY BÉLA MÚZEUM I 43
