K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)

A modernizálódó Salgótarján

Az átépülő városközpont, 1967.

új főtere (korabeli szóhasználattal dísztere) az azt szegélyező épületekkel együtt olyan együttest alkotnak, „ egységes összhatásában méltóan juttatja kifejezésre az újjászülető város jelentőségét, megújhodó életformáját, kultúráját... A városközpont eddig megvalósult kompozíciójában négy építészeti alkotás uralkodik: a tér tengelyében a József Attila Művelődési Ház, északi oldalán a Karancs Szálló, ezzel szemközt az áruház (Pécskö) és mögötte a térbe kissé belehasító kilencszintes lakóház tömbje"- méltatta Pogány Frigyes az új városközpontot.

A városépítő szakma az évtizedes törekvéseket méltányolta és kitüntető címmel honorálta. 1968. november 11-12-én tartotta tanácskozását a Magyar Urbanisztikai Társaság. A tanácskozáson adták át a Hild János-emlékérmet és oklevelet első ízben annak a városnak, amely az elmúlt években az urbanisztika területén kimagasló eredményt ért el. „Salgótarjánról van szó, amelynek vezetői fáradhatatlanul dolgoztak, hogy a fejlődésben elmaradt település valóban városi arculatot kapjon."- tudósította az ország közvéleményét a jeles elismerésről a Magyar Nemzet. A helyi sajtó, a Nógrád idézte a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke, Sarlós István indoklását a díj Salgótarjánnak ítéléséről. „Salgótarján és Nógrád megye egyaránt azzal érdemelte ki, hogy merészen alkotott hasznosat és szépet. A megyei vezetés politikailag, anyagilag is támogatta a bátor tervek kivitelezésében Salgótarján város tanácsát és a tanácsi vezetőket. A magyar Urbanisztikai Társaság az eszközökre és az elért sikerre egyaránt tekintettel volt,

30 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK