K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)

A modernizálódó Salgótarján

Üvegfúvók az öblösüveggyárban, 1960-as évek

A modern városkép kialakulása

Salgótarján jelenlegi városképe, különös tekintettel a városközpontra, kulturális arculata a város történetének második szakaszában formálódott meg - írja Boros Sándor. Kialakulásában döntő szerepe volt az 1964-ben kidolgozott kulturális fejlesztési határozatnak. A megyei pártbizottság, a legfelsőbb döntést hozó megyei fórum 1964. december 1-jén határozatot fogadott el „Salgótarján megyei kulturális központtá fejlesztéséről". A kitűzött célok között szerepelt egy esztétikus és vonzó városkép megteremtése is. Az 1960-as évekre az ipar fejlődése, a városépítés és az urbanizáció már jelentősen előrehaladt, ezzel azonban az oktatás és a művelődés nem tartott lépést. Szükségessé vált tehát a városfejlődés kiegyensúlyozatlanságának megszüntetése, a lemaradás felszámolása, a hiányok pótlása. Az egyre impozánsabb városépítési koncepció, valamint a szocializmus jövőjéről hivatalosan elfogadott ideologikus kép hatására a városban is megerősödött a városiasodás kulturális normáihoz csatlakozás szándéka.

Az általános vélekedés ellenére, az 1945 utáni városkép egyáltalán nem volt teljes egészében „szocreál". Kifejezetten ebbe az irányzathoz csupán az alábbi intézmények épületei sorolhatók: megyei tanács, megyei rendőrkapitányság, tűzoltóság. Gépipari Technikum, Állami Áruház, a volt fiúkollégium a piac sarkán. Ezek mellett a hároméves terv keretében számos lakóépület jött létre, mint a

DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 27