K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A modernizálódó Salgótarján
vásártéri lakótelep első, emeletes épületei, illetve a Sztahanov úton (ma Acélgyári út) emelt, többszintes házak. Érdekességként megemlítjük, hogy a megyei tanács déli homlokzatán ma is látható, Bóna Kovács Károly által készített dombormű a szocialista realista képzőművészet jellegzetes stílusjegyeit viseli magán, hasonlóan, a vásártéri házak falain látható reliefekhez. 1949-től kezdődtek, majd a hatvanas évekig tartottak a munkás családi ház építési akciók. A város telket és építőanyagot biztosított a magán erős családi építkezésekre), a következő évtizedekben mintegy 200 ház épült fel így a Művésztelepen, a Rokkanton, a Paptagon. A gyorsan gyarapodó letelepült lakosság, a városközpont zsúfolt beépítettsége, infrastruktúra nem érte el a városi színvonalat, a közlekedés megnövekedett forgalma, a megnövekedett vonzáskörzetet kiszolgáló kereskedelmi, oktatási, egészségügyi hálózat elérte az akkori formája szerinti teljesítményének felső határát. Mindezek a körülmények is sürgették a fejlesztéseket. A környező falvak kétlaki életmódot folytató lakosságának beköltözése tovább növelte a már meglévő lakáshiányt Salgótarjánban. Ráadásul a város lakásállománya többségében elöregedett (mintegy harmada 50 évnél korábban épült). Probléma volt, hogy az ipari üzemek az addig lakott területek szélein helyezkedtek el, gátolva a szűk völgyekben a terjeszkedést [addigra beépültek az amúgy is szűk ipari védőterületek, plusz a rekonstrukciók megkövetelte területi növekedés problémája megjelent az üzemeknél is). Avárosépítés, a tervezés további menetéről a szakemberek között vita bontakozott ki. Az egyik csoport szerint a vidéki városokban az épületek magassága nem haladhatja meg az 5 emeletet (korábbi tervek eleve ezzel a magassággal kalkuláltak), a másik csoport úgy vélte, hogy ilyen magas beépítéssel a szűk központi részen nem oldható meg a kielégítő lakásszám és emellett még a közintézményi, kereskedelmi hálózat megvalósítása, plusz szanálás aránya is nőne. A tervezők, Maróthy Győző vezetésével a földrajzi adottságokat és az addigi városszerkezetet alapul véve négy beépítési övezetet határoztak meg: 1. peremterületeken telkes, családi házas, 2. beljebb egy-két szintes zárt sorú, városias jellegű, 3. majd 3-5 szintes új városi övezet, mely közvetlenül körülveszi a központot, végül 4. központban magas házas beépítés. (Amire ekkor is - korábban Försterék is - rájöttek: kiváló lehetőségek a lakosság szabadidős tevékenységére kihasználva a természeti környezetet - parkerdők létrehozása a környező erdős területeken, tisztások, sétautak megteremtése. Távlati cél: a város parkvárossá alakuljon.) 1959-ben a megnövekedett gépjárműforgalom, elsősorban az autóbuszok és a tehergépkocsik napi forgalma miatt átépítették a város fő utcáját, a Rákóczi utat. A megnövekedett gépjárműforgalom, elsősorban az autóbusz és a tehergépkocsik forgalma. A bejárók háromnegyede járt be autóbuszon naponta a városba. Emellett ez az útvonal jelentette a 21. sz. fö közlekedési út átkelési szakaszát is, amely a szlovák határ felé vezetett. 1962 elejére készültek el a Magyar Géza vezette Lakóépület Tervező Vállalatnál az új városközpont módosított beépítési tervei. Ezek az elképzelések az adott korban nagyon is modern, építészetileg és esztétikailag előremutató gondolatok voltak. A 28 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
