K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A városi jogú Salgótarján
A Chorin Ferenc Reálgimnázium, 1930 körül biztosította. (Zagyvapálfalvától Somoskőújfaluig összesen négy megállóhely volt.) A településen belüli és a környéki, délnyugat-északkeleti irányú közlekedésben nyújtott nagy segítséget az SKB Rt. keskeny nyomtávú iparvasút hálózata több évtizedig. Salgóbányát fogaskerekű vasúttal lehetett megközelíteni 1881-töl. Förster Kálmán már hivatalba lépése kezdetén arra törekedett, hogy létrehozzon, kineveljen egy a városvezetéshez lojális értelmiségi réteget. Ennek érdekében 1924-ben létrehozták a Förster Alapot, melynek révén a város ösztöndíjjal támogatott felsőoktatásban részvevő szegény sorsú diákokat. A város irodalmi, képzőművészeti, zenei képviselőinek köreként alakult a Balassa Bálint Asztaltársaság 1935-ben, a polgármester elnökletével. Förster a kezdetektől felismerte a kultúra egységesítő, polgári tudatot erősítő erejét. A korszakban jelentek meg Salgótarjánban az első köztéri szobrok. (A témáról részletesebben külön fejezetben írunk.) A városvezetés felkarolója volt az egyesületalapítási kezdeményezéseknek. A polgármester úgy vélte, a városi összefogáshoz szükséges a különböző érdekek nyilvános megjelenítése. Ezért is támogatta a szakmai alapú egyesületek, társaságok, működését. Az 1922 előtti évtizedek vállalati kezdeményezéseihez DORNYAY BÉLA MÚZEUM I 13
