K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)

A városi jogú Salgótarján

Az 1929-ben átadott acélgyári társulati iskola (később Petőfi Általános Iskola)

olvasókör keretein belül működő színjátszók aktivitása, de más üzemekben is működtek amatőr színjátszó csoportok. Az acélgyári és bányász fúvós zenekarok fellépése a település életének minden jelentősebb mozzanatakor, ünnepeken, rendezvényeken általános volt. A dalárdák dalos versenyeken vettek részt.

A város közegészségügyi intézményeinek működtetése is jórészt a két fö vállalat, az SKB Rt. és az RMSV Rt. vállán nyugodott. Mindkét vállalat társulati tartott fenn kórházat. A „bányai" kórház a bányatelepen fogadta a betegeket, az acélgyári pedig a „rimai" városrészben működött. A finanszírozás a munkások kötelező takarékpénztári befizetésein keresztül történt, de a vállalatok sokszor külön támogatást is nyújtottak. Sürgős esetekben a társulati kórházak ellátták a társulaton kívüli betegeket, de egyéb kezelés esetén a költségeket felszámították. 1924-ben fejlesztették az acélgyári kórházat, külön sebészetet hoztak létre. 1928-tól korszerű röntgengépet alkalmaztak. 1942-ben a bánya társulati kórháza bővült sebészeti pavilonnal. Új egészségügyi intézményként nyitotta meg kapuit 1933-ben az Egészségház, ahol az OTI [OrszágosTakarékbiztosító Intézet) kirendeltség, a Stefánia Csecsemővédő Intézet és a nemibeteg-gondozó nyert elhelyezést.

A településen belüli közlekedést sokak számára észak-dél irányban a MÁV-vonal

12 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK