K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
nulmányozzuk az egyes alkotók életrajzát, látjuk, hogy közülük nagyon sokan tagjai vagy éppen alapítói voltak az UME-nak (Új Művészek Egyesülete), a KUT-nak (Képzőművészek Új Társasága). A gyűjteményben - Orbán Dezső kivételével - megtaláljuk az 1909 és 1912 között létező Nyolcak képviselőinek - Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos - alkotásait. E két világháború közti, illetve XX. század eleji szerveződések elsősorban a kor radikális művészeti irányzatait ötvözik, így az 1924 és 1949 közötti időszakban működő KÚT, illetve az 1923-ban Vaszary János által létrehozott UME a Nyolcak örökösének vallotta magát. Tagjai közül egyébként Márffy Ödön, Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Egry József, Med- gyessy Ferenc, Berény Róbert és Szőnyi István művei megtalálhatók Mihályfi Ernő magángyűjteményében. A KÚT tagsága a kubista, expresszionista és francia posztimpresszionista irányzatokhoz állt közel. A fenti - többé-kevésbé figurativ stílusban alkotó - művészek, illetve festményeik, grafikáik mellett viszonylag kisebb arányban bár, de az avantgárd, illetve a posztavantgárd absztrakt törekvéseit megjelenítő művek is szerepelnek a kollekcióban, így Bortnyik Sándor konstruktív kompozíciói és képarchitektúrái, illetve Perneczky Géza 1960-as években keletkezett kompozíciói. Mihályfi Ernő számos kritikát szentelt kora alkotóinak. A megjelent képzőművészeti írásainak válogatását tartalmazó kötetekben több ismertetést olvashatunk a gyűjteményben szereplő, számára is kedves alkotókról, így Nagy Istvánról, Márffy Ödönről, Kmetty Jánosról, Aba-Novák Vilmosról, Medgyessy szobrairól, Bornemisza és Perlrott-Csaba Vilmos képeiről. Többek között tévedhetetlenül értékeli Bene Géza, Barcsay Jenő, Hincz Gyula a jövőben igazán kiforró munkásságát. Különösen lírai módon ír Márffy Ödön 1930-ban, az Ernst Múzeum csoportkiállításán bemutatott képeiről: „Márffynak gyönyörűség a látás, és ezért gyönyörűség nekünk látni a képeket, amelyeken azt mutatja: így látom a világot, az ezüstös párában úszó várost, a leheletfinom színekben élő kertet, a virágokat, az emberek arcát, a nők testét és mindenek fölött az atmoszférát, amelynek violás, sárgás, ezüstös és gyöngyszínű fátyola ráborul mindenre, és egységes tónusba foglalja az expresszív erejű, frissen villanó színeket."4 A Mihályfi gyűjtemény művészi érték és mennyiség szerint is kiemelkedő egységét jelentik Uitz Béla és Derkovits Gyula grafikái, jelezve, hogy e két alkotóhoz különösen erős kapcsolat fűzte a gyűjtőt. Uitz Bélával való találkozásairól így ír Mihályfi Ernő: „Először 1919-ben a MA Kossuth Lajos utcai helyiségében találkoztam Uitz Bélával és képeivel. Második találkozásunk majdnem harminc év múlva, 1948 februárjában volt Moszkvában... 1948 óta többször meglátogattam a Moszkvában élő magyar művészt vidám diáktanyához hasonló lakásán, a Zsdanov utcában. Szobája mindig tele volt új és új vázlatokkal: 4 MIHÁLYFI E.: Az Ernst Múzeum új csoportkiállítása. Magyarország, 1930. március 15. In: Mihályfi Ernő: Művészek, barátaim. 58.o. 6 Mihályfi Collection
