K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
Hősök tere, illetve Felszabadulás című, az 1950-es években keletkezett litográfiái, illetve Szentiványi Lajos és Tihanyi János Lajos 1950 körül keletkezett sztahanovista építkezést ábrázoló életképei. Mihályfit azonban jó ízlése és művészetszeretete megóvta a nagyobb „kisiklásoktól", s a gyűjtemény legnagyobb része tematikailag és tartalmilag is időtálló. Fontosnak tartjuk továbbá megjegyezni, hogy a jó barát, Derkovits Gyula munkásságát a jól ismert „osztályharcos" tematika mellett meghitt, családi képek, idilli jelenetek és vallásos kompozíciók reprezentálják, hasonlóan Uitz Bélának a gyűjteményben szereplő lírai női portréihoz és aktjaihoz, Pór Bertalant, a Tanácsköztársaság egyik művész vezéralakját szintén tájképek, idillinek tekinthető pásztorjelenetek alkotójaként ismerhetjük meg az anyagból. A Tanácsköztársaság számára több plakátot készítő, utóbb Franciaországba költöző Vértes Marcellnek a gyűjteményben szereplő Dancing címet viselő litográfia-albuma a lokálok fülledt világát jeleníti meg fanyar iróniával, melynek sokkal több köze van Toulouse-Lautrec munkásságához, mint a proletárdiktatúra puritán eszmeiségéhez. Érdekességként kell megemlítenünk azt a néhány kis rajzot, amelyek egy idáig vázolt kategóriába sem sorolhatók be, így egy, a korábbiakban Albrecht Dürer műveként számon tartott metszetet, melyet valószínűleg egy korabeli követője készített, egy finomművű, 18. vagy 19. századi japán fametszetet, egy Cornelis Gáliénak tulajdonított, XVII. századi, francia barokk zsá- nerjelenetet megörökítő rézkarcot, illetve a londoni régiségbolt tanúsítványa által a XVIII, századi angol rajzoló, művészetteoretikus William Gilpin műveként attribuált miniatűr tájképet. E műveket Mihályfi Ernő barátaitól, ismerős műgyűjtőktől kapta ajándékba, olyanoktól, akik ismerték szenvedélyét és a kis méretű rajzokhoz mellékelt sorok tanúsága szerint régiségboltokban, antikváriumokban szerezték be ezeket a kuriózumokat. Kérdés még jelenleg is, hogy hogyan kerültek a gyűjteménybe Souraya Rassoul XX. századi egyiptomi képzőművész keleti meséket illusztrálni látszó, bájos grafikái, illetve szintén további kutatásokat igényel az a Fernand Légernek tulajdonított, Házak, tetők címet viselő olajfestmény, amely Kompozíció címmel, 17. számmal szerepelt a Nemzeti Szalon 1948. áprilisi rendezvényén, amely az alábbi lenyűgöző címet viselte: A Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesülete képzőművészeti csoportjának rendezésében a csoport által meghívott párizsi francia, spanyol köztársasági és magyar művészek kiállítása. A fenti áttekintés természetesen csupán érzékeltetni tudja a gyűjtemény sokszínűségét, hiszen csak a Dornyay Béla Múzeum tulajdonában lévő közel nyolcszáz festmény és grafika távolról sem a hagyaték egésze. Ha a fentiekben tárgyalt jellegzetességeket figyelembe vesszük, ez a hatalmas anyag sokat elárul a gyűjtőről, sokkal többet és személyesebbet, mint ameny- nyit Mihályfi Ernő háború után megjelent képzőművészeti tárgyú írásainak általánosító jellegű, sokszor didaktikus, a kor kötelező érvényű toposzait is felhasználó 12 Mihályfi Collection
