K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
többsége, melyek egy, az 1950-es évektől az 1970-es évekig terjedő időszak hivatalos szemléletét valló művészetteoretikusáról és kultúrpolitikusáról árulkodnak. Megismerkedve az alkotásokkal egy művészetszerető, korrekt, jó ízlésű és kiváló értékítéletű személyiség rajzolódik ki előttünk. Úgy tűnik, igazat kell adnunk Ébli Gábornak, akinek a kor műgyűjtőinek egy bizonyos rétegére jellemző Janus-arcra utaló gondolatát írásunk elején idéztük. Ha Mihályfi Ernő két világháború között írt kiállítás-ismertetőit, kritikáit olvassuk, egy minden újra nagyon is nyitott, a művészetet nagyon is értő és élvezni tudó emberrel ismerkedünk meg, aki valójában lehetett. A család emlékezete szerint egyébként Mihályfi Ernő számos képzőművészeti, művészettörténeti tárgyú könyvet gyűjtött össze angol, orosz, francia és német nyelven, tehát nem csupán saját ízlésére hagyatkozott, de elméleti alapokkal is rendelkezett. Különös, hogy magáról a gyűjtemény létrejöttéről, keletkezéséről szinte semmit sem tudunk. Nem ismerjük a konkrét kiváltó okot, amely Mihályfi Ernőt arra indította, hogy festményeket, rajzokat, szobrokat kezdjen gyűjteni. E nagyon fontos témában sem írásai, sem művészetkritikai cikkei nem nyújtanak támpontot számunkra, sem a család emlékezete. Valószínű, hogy komolyabban a II. világháború után kezdte gyűjteni a műalkotásokat. A családi hagyományok szerint már a háború előtt is voltak képek Mihályfi Ernő birtokában, egy Egry-kép egészen biztos, ám ez a háború alatt eltűnt. Néhány grafikán - így két Eg- ry-rajzon is-furcsa lyukak nyomai láthatók, amelyeket már régen kijavítottak. Ha egymásra tesszük ezeket a rajzokat, a lyukak egymást fedik, így úgy tűnik, mintha az annak idején egymásra rakott műveket olyan lövés érte volna, amely valameny- nyin áthatolt. Mivel tudjuk, hogy a Bogár utcai villát a háború alatt több találat érte, valószínűnek tarthatjuk, hogy ezek az alkotások átvészelték Budapest ostromát. Ugyanakkor a háború előtti időszakból csak olyan fotók maradtak fent, amelyek szerint „csak" cseréptányérok vannak a falon (Mihályfi Ernő a képzőművészeti alkotások mellett könyvritkaságokat és a népművészet remekeit is gyűjtötte). Néhány alkotásnál a dedikáció is segítséget nyújthat, így Perlrott Csaba Vilmos monumentális, litografált Krisztus-portréján az alábbi szöveg olvasható a mű alsó részén: „Mihályfi barátomnak szeretettel Berlin 922." Valószínű, hogy e grafika a gyűjtemény megalapozó darabjai közé tartozhatott. Annyi bizonyos, hogy a gyűjtemény továbbfejlesztésében Mihályfi Ernőnek nagy segítségére volt Sinkó Katalin művészet- történész, aki ebben az időben a BÁV-nál dolgozott és több ízben tett javaslatot, hogy mely művel érdemes foglalkozni, illetve mely alkotásokat érdemes megvásárolni. A gyűjtemény avatott ismerőjeként ő állította össze és szerkesztette az 1980- as évek elején a gyűjtemény első összefoglaló katalógusát. Szakértőként, minta Bizományi Áruház Vállalat főbecsüse - a Magyar Nemzeti Galéria két munkatársával, Kisdéginé dr. Kirimi Irén, illetve Szíj Béla művészettörténészekkel-a Kulturális Minisztérium megbízásából 1976-ban részt vett a hagyaték felértékelésében, mely egy nagyobb része 1977-ben, az akkori Nógrád Mihályfi-gyűjtemény 13
