Balázs János: Versek - vallomások - látomások (Salgótarján, 2008)

Füstölgések

FÜSTÖLGÉS, 1972.

Úgy lángolok, ahogy füstölgők, olykor morgok is, ordítok, dörgők.

Ám semmi harag nincs cselekvéseimben: eltávozott tőlem az ördög és megjött az Isten.

Akármit hisznek rólam: mi lettem s mi voltam? Leköpnek, gúnyolnak. Ha nem kellek az emberi világnak, majd jó leszek az ördögi pokolnak: ott úgyis emberi bűnök égnek, lángolnak, s bűzlő salaknak összegyűlnek, amit a Teremtő létezésünk végén, utoljára külön büntet.

Elődeimnek ősi fészkében régóta lakok, élek, dolgozok, remélek: időnként érzem tetteimben színes folyamatát annak, amit születésemmel titokban hoztam, ami kinőtte magát romos sziklák alól világba szóródva, nemessé csiszolódva.

Új képeket akasztok kunyhómnak falára: legyen ez a bús viskó dús színek világa; hogy a nap fénye is megvakulva szökjön innen el, s fordítson hátat nekem szeretett Istenem.

Ne csak az Isten, ne csak az ember rohanjon innen szerteszét: az ördög se lásson kunyhómba: megnézni: milyen a világom?

45