Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Boros Sándor: Negyven év múltán
Értékek és Konfliktusok hoz; ápolni a város és a megye kulturális hagyományait, őrizni az örökséget; kapcsolódni a kultúra fővárosi és vidéki központjaihoz; helyet és szerepet vállalni az ország kulturális életében valamint a nemzetközi kulturális kapcsolatokban; esztétikus és vonzó városképet teremteni. S végül mindezzel megváltoztatni a város imázsát, emelni Salgótarján országos rangját. A vitaindító jövőképet és cselekvési programot kívánt felvázolni, hangsúlyozva a program továbbalakításának szükségességét, párbeszédet kezdeményezett a közös cselekvés érdekében. A vita valóban kibontakozott: szakmai szervezetekben, értelmiségi körökben, a sajtó hasábjain. Szelleme és eredménye leginkább a Nógrád 1964. november 1-ei összefoglalója alapján rekonstruálható.5 Jellemző volt a kezdeményezés széles körű és erőteljes támogatottsága. Az emberek azt akarták, hogy legyen több a művelődési lehetősége, szélesebb a kínálat, magasabb a műveltség, kulturáltabb az élet. Nagyobb hangsúlyt kapott a műveltség emelése: az iskolázottság, a kulturális igények fejlesztése, a kulturált életforma. Jelentőségének megfelelően fogalmazódott meg az értelmiség szerepe a város életében és a művelődési program megvalósulásában, ezzel együtt az értelmiségi munka nagyobb megbecsülésének szükségessége és az értelmiség létszámának növelése a városban. Megerősítést nyertek az intézményi fejlesztési célok. Széleskörű volt a feladat- vállalás készsége a program további kimunkálásában, megvalósításában és annak ellenőrzésében. Ilyen előzmények után került sor a megyei pártbizottság 1964. december 1-jei ülésére. Az itt elfogadott fejlesztési program messzemenően befolyásolta a város kulturális életének alakulását. A döntés jelentősége mindenekelőtt az volt, hogy a kultúra ügye po- liükai támogatást kapott. Salgótarján kulturális fejlesztése kiemelt feladatként fogalmazódott meg és ennek feltételeként a szükséges intézményi és személyi feltételek megteremtése is a harmadik öt éves terv során. A fő irány két célt tűzött ki: a város fejlődésével együtt növekvő kulturális igények teljesebb kielégítését és Salgótarján ösztönző, kisugárzó, segítő szerepének erősítését az egész megye művelődésében. A döntés számításba vette Salgótarján sajátos helyzetét és ezzel indokolta a tudatos tervezés, a gyors ütem és az átfogó kulturális fejlesztési program szükségességét. „A városoknak általában több évszázadon keresztül alakult ki az arculata, életformája. Salgótarján kulturális fejlesztését, városiasodását a felszabadulás után hirtelen támadt, elemi erővel jelentkező igényként kellett programba foglalni.”6 Lehetséges-e a szerves kulturális fejlődést befolyásolni? Nincsenek-e a valóságtól elszakadó, erőszakolt szándékokra épülő törekvések eleve kudarcra ítélve? Esetünkben ezt a veszélyt az a körülmény ellensúlyozta, hogy a program egy már valóságosan létező, beindult folyamatra épült, amely 1945 óta tartott és a második öt éves tervben jelentősen előrehaladt. A városban 1700 új lakás épült, megkezdődött a Megyei Művelődési Központ, az új Megyei Kórház, a Bolyai János Gimnázium, a Sajtó Székház, a Karancs Szálló építése. Eredményes és bíztató kezdeményezések történtek a népművelés és a művészeti élet területén. A kiinduló feltételek tehát jók voltak, amelyek reális alapul szolgáltak a tervezéshez. Az egyes kezdeményezéseket 5 A megye székhelyéhez méltó szellemi életet. A szerkesztőség összefoglalója. Nógrád 1964. november 1. 6 Határozat Salgótarján megyei kulturális központtá fejlesztéséről Nógrád 1964. december 6. 9
