Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Boros Sándor: Negyven év múltán
Értékek és Konfliktusok azonban átfogó fejlesztési programba kellett foglalni és azt állami, valamint társadalmi erővel megtámogatni ahhoz, hogy áttörést lehessen elérni a lemaradás felszámolásában. A program - utólag visszatekintve - meglepő konkrétsággal jelölte ki a fejlesztési feladatokat a művelődés és a művészetek területén. Múzeum, levéltár, technika háza építése, szimfonikus zenekar létrehozása, rendszeres színházi élet, nyári egyetem indítása, országos és nemzetközi rendezvények fogadása, könyvtárak szakosítása, rendszeres képzőművészeti kiállítási program, új kiállító terem, műterem-lakások építése, művésztelep szervezése, id. Szabó István alkotásainak állandó kiállítása, a város köztéri alkotásokkal való szépítése, gazdagítása - mind szerepelt a negyven év előtti tervekben, s szerencsénkre majdnem mind meg is valósult. Erős igényként jelent meg a programban a közműveltség fejlesztése. Ez indokolt volt, mert a város lakosságának iskolázottsága szembetűnően elmaradt az országos városi átlagtól. Ezért a feladatok között nagy helyet kaptak a közoktatással kapcsolatos feladatok: a középiskolák szakosodása, színvonalának emelése, a szakmunkásképzés, a kollégiumi ellátás, valamint az általános iskolai oktatás feltételeinek és a befejezett nyolcosztályos képzés arányának a javítása. Az oktatási feladatok között igen határozott a szándék felsőoktatási intézmény létrehozására a megyében. Ez egyrészt azzal a valós szükséglettel függött össze, hogy magasan kvalifikált értelmiségiek telepedjenek le a városban és létrejöjjön az egész szellemi életet inspiráló tudományos-felsőoktatási műhely, másrészt tükrözte a megye vezetésének presztízs-igényét is, hogy ne Nógrád legyen az egyetlen megye, ahol nincs főiskola, mert ez szinte szimbolizálja a kulturális elmaradottságot. Ez a cél végül is a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni működésének megkezdésével teljesült. A kulturális fejlesztési programmal kapcsolatos teendők között figyelmet érdemelnek a szemlélet formálásával, a művelődésnek kedvező közhangulat kialakításával ösz- szefüggő feladatok. Mindenekelőtt a műveltségnek, mint érvényes értéknek a megjelenése, a műveltség megbecsülésének szükségessége, a tanulás és a művelődés társadalmilag követendő magatartásként való felmutatása. Ez egyrészt jelzi a kultúra korábbi szűk „proletkultos” szemléletével való szakítást. A testületi ülés előadója az elsajátítandó kultúra egyetemességét hangsúlyozta, majd a határozat konkrétan is megfogalmazta a kulturális örökség és a kortárs kultúra megismerésének szükségességét. Másrészt elutasítja a kulturálatlanság elfogadását, a műveletlenséggel való dicsekvést, amit olykor „munkás-magatartásként” próbáltak feltüntetni. Nem véletlen, hogy éppen a segédmunkások körében végzett kulturális munka kapott ezzel kapcsolatosan kiemelt figyelmet. Ma talán meglepő az az önkritikus értékelés, amit a párttagok „viszonylagos kulturális elmaradottságáról” tartalmaz a határozat, s az ennek megszüntetésére irányuló határozott szándék. Reális megközelítésről tanúskodnak azok a törekvések is, hogy a kulturális programok szorosabban épüljenek a valós szükségletekre, és ehhez készüljenek felmérések a kulturális igényekről az egész lakosság, s külön is az értelmiség körében. Arról, hogy a program céljai közül mi valósult meg és mi nem az elmúlt negyven év során, a következő előadások adnak számot. Ennyi idő után visszatekintve azonban szükségesnek látom kritikusan értékelni azt is, hogy milyen illúziók jelentek meg a programban, mi hiányzott belőle, amire figyelmet kellett volna fordítani és hogyan mutatkoztak meg rajta a „kor anyajegyei”. Azt hiszem, hogy túlbecsülte a mozgósítás, a szervezés, a lelkesítés lehetőségeit és nem számolt eléggé a művelődési aktivitást gátló társadalmi té10
