Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Balogh Zoltán: Szabadidős szokások - szórakozás Salgótarjánban az 1960 - as években
Értékek és Konfliktusok A kulturális értékek elsajátítása terén a város múltjával való szembenézést, születésének fő alappillérét, a szénbányászat fejlődésének bemutatását tette lehetővé a városi múzeum és a Földalatti Bányamúzeum megalapítása. A művészi alkotó tevékenységet öntevékeny művészeti csoportok hordozták. A képzőművészeti élet fejlődését jelzi az I. Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás megnyitása 1965 nyarán. A képzőművészet e jelentős ünnepe az évek során a város művészetkedvelő közönségének egyik meghatározó eseményévé, élményévé lett. Az évtized legnagyobb vívmánya, hogy felépült az új városi művelődési ház, amely egyben a megyei módszertani központ szerepét is betöltötte. Ezzel Salgótarján állandó, színházi és zenekari előadások bemutatására alkalmas színházteremhez jutott. A 600 férőhelyes terem lehetővé tette, hogy a helyi hagyományokat őrző vállalati színjátszás produkcióin kívül nívós országos előadásokat is nézhessenek a színházkedvelők. A városban addig szétszórtan működő klubok, kulturális intézmények életének, tevékenységének volt hivatott az új épület méltó keretet biztosítani, figyelemmel arra is, hogy most már a megye művelődési központjának megvalósításáról volt szó. Az épület a 70 000 kötetes könyvtárnak, 650 férőhelyes, színházi előadásokra is alkalmas előadóteremnek, számos kulturális és művészeti szakkörnek, kisebb előadóteremnek, könyvüzletnek, a Képcsarnok Vállalat üzlethelyiségének s a mindezekhez tartozó kiegészítő funkciókat biztosító tereknek, berendezéseknek is hajlékot adott.10 A szórakozóhelyek világa A társas együttlét, a nyüvános érintkezés hagyományos színterein való időtöltés továbbra is tömegeket vonzott, különösen a bárok és egyéb zenés, táncos szórakozóhelyek iránt nőtt meg az igény. Kedvezett a szórakozóhelyek forgalmának, hogy a művelődési otthonokban a tartalmatlan szórakozást, a modernebb, divatos táncot úri mulatságnak, a Nyugat majmolásának tartották és igyekeztek kordában tartani az ifjúság új iránti lelkesedését. A város vezetése azon a véleményen volt, hogy meg kell szüntetni a művelődési otthonok szombatonként hajnalig tartott táncmulatságait, „mert ez az örökös tánc nem segíti elő a fiatalok fejlődését, ezzel elraboljuk az önképzésükre szükséges idejüket.” Határozatában havonta egy alkalommal engedélyezte mulatság tartását, legfeljebb éjjel 12 óráig. Az üzemi művelődési otthonok táncmulatságainak konkurensévé elsőként az 1950- es évek közepén a város központjának egyik legnagyobb forgalmú italboltjából kialakított Déryné zenés cukrászda lépett elő. A társasági élet új központja Déryné korabeli biedermeier hangulatú berendezése mellett elsősorban a zenéjével csábította a vendégeket. Kiváló jazz zenészek játszottak hazai slágereket és szólaltatták meg a Nyugat zenéjét. Fellépett itt a korszak kedvelt táncdalénekese, Németh Lehel, akinek Reszket a hold a tó vizén c. slágere megdobogtatta a női szíveket. A cukrászda vendégeit mindenekelőtt a 10 Cs. Sebestyén Kálmán: A köz- és magánszféra határán. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1996-1997. 52-53,- Horváth István i.m. 34. 69
