Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Balogh Zoltán: Szabadidős szokások - szórakozás Salgótarjánban az 1960 - as években
Értékek és Konfliktusok utánra 60-70 főnyi nézősereg is összegyűlt. Különösen sok nézőt vonzott a helyi menők egymás elleni küzdelme.7 A hétvégi kirándulások szokása, amely korábban csak a középrétegek szórakozási lehetőségei közé tartozott, egyre terjedt a városlakók körében. A városi parkok, a város- környéki hegyek és erdők biztosították a heti munka utáni kikapcsolódást a városlakók számára. Természetjárás, síelés, strandolás- az évszaktól függően- mind részévé váltak életmódjuknak. A Karancs-kilátó, a salgói vár, közelebbi célpontként pedig a Dolinka felkeresése teljes bizonnyal szerepelt programjaikban. Az 1930-as években, Fabini Henrik igazgatósága idején az acélgyári munkások gyerekeinek szórakozóhelyéül az akkor még Borbély-ligetnek hívott területen létesített játszótér és pihenőpark évtizedünkre jócskán elhasználódott. Felújításra szorultak a játékszerek: az óriáshinta, a nyugdíjas vagy részeg hinta, a körforgó és a nagy csúszda tartóoszlopai is. Mint ahogyan a tereprendezés mellett a parkosítás is alapvető feltétele volt, hogy a liget alkalmassá váljon eredeti rendeltetésének, a pihenés és a szórakozás funkciójának ellátására. Pedig az 1950-ben Zója-lige- tre keresztelt kedvelt kiránduló-és pihenőhely az 50-es években több békenagygyűlésnek adott helyszínt, valamint hagyományosan az acélgyár majálisainak színtereként funkcionált. Ennek megfelelően csak az ünnepi eseményekre hozták rendbe a ligetet. Az 1960-as évek elején az acélgyári lakótelep nyugdíjasai vetették fel az ötletet, hogy tegyék rendszeressé a liget gondozását, mint a régi időkben. Korábban a gyár nyugdíjasai gyakran ballagtak ki a ligetbe, ahol pipázva, cigarettázva kártyacsatákat vívtak gyufaszálra, szinte az egész napot ott töltve. A liget korszerűsítését és fejlesztését indokolta az is, hogy a gyári dolgozók és a város lakóinak szórakozását és kikapcsolódását szolgáló, korábban nagy népszerűségnek örvendő alsó és felső kuglizó teljesen tönkrement. Az 1960-as évek közepétől a vállalat támogatásával és jelentős mennyiségű társadalmi munkával megújult a liget, sőt új látványosságokkal gyarapodott. A liget látogatottságára eddig sem panaszkodhattak, ám az itt létesített vadaspark még népszerűbbé tette a ligetet a városlakók körében. A környéken honos emlősállatok és madarak: szarvasok, őzek, nyulak, rókák, fácánok, foglyok, vadkacsák mellett különösen kedvelték Misut, a szibériai medvebocsot. A mackót Pothornik József, a Szénbányászati Tröszt igazgatója, ajándékozta a vadasparknak. Ő kapta ajándékba 1968 nyarán a szibériai turnén járt SBTC labdarúgó csapatának küldöttségvezetőjeként. Az 1945 után a gyár fiatalsága által létrehozott kis büfé a majálisok idején igen jelentős forgalmat bonyolított. Az ünnepi beszédek után megindult a tömeg a büfé felé, hogy magához vegye a május elsejék kultikus sör-virsli párosát. Nem ártott sietni, mert a csapolt Kőbányai sör hamar elfogyott. A férfiak a jó szokás szerint nem feledkeztek meg az előitalról sem, a korszak kedvenc röviditalát, rumot vagy kisüstit fogyasztottak, míg a nők kevertet, császárkörtét, bonbonmeggyet ittak. A gyerekek pedig a 60-as évek sláger üdítőitalát, a Bambit kapták.8 7 Sikeres volt az 1964-es év. Nógrád 1964. január 6., Tizenöt év után ismét SBTC kosaras lányok az NB II-ben. Nógrád 1965. március 6.- Szokács László: Aszfalt-sakk. Nógrád 1966. július 24. 8 Vertich József. Színfoltok a gyárbóL Salgótarján, 1986. 31., 78,- Őrlik Ferenc: A Dolinka (Zója liget). Nógrádi Történeti Múzeum Adattára 4725-2001.1-11. 67
