Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Balogh Zoltán: Szabadidős szokások - szórakozás Salgótarjánban az 1960 - as években
Értékek és Konfliktusok Szórakozási lehetőségek „Az ideológiai korlátok visszaszorításával megnövekedett a szórakozási formák aránya a szabadidős tevékenységek rendszerében, s a kellemes élmények iránti tömeges igény a szórakozás és a szórakoztatás társadalmi területének kiszélesítéséhez vezetett.” A szabadidő növekedésével és az életszínvonal emelkedésével, a társadalmi különbségek relatív nivellálódásával párhuzamosan változtak a szabadidő eltöltésének szokásai, bár a magyar társadalmat továbbra is a hagyományos munkacentrikus életszemlélet jellemezte. A dologtalan népet a falusi társadalom nem nézte semmibe, így a falvakból beköltöző munkások a városban ismerkedtek meg a városi értelemben vett szabadidő fogalmával. Az emberek életében továbbra is a tradicionális intézményekben kialakult szórakozási formák játszottak meghatározó szerepet. Amatőr színjátszás, dalárdák, zenekarok, kártyaklubok. Mellettük igen népszerű szórakozási lehetőség volt a mozi. Nem volt véletlen tehát, hogy a vállalati kulturális intézmények is kertmozikat nyitottak. Kedvelt nyári kikapcsolódást biztosított a Sport-kertmozi az SBTC pályán, amely nappal sportpálya volt, este szabadtéri moziként üzemelt. A televíziózás rohamos elterjedése azonban nem segítette elő a hagyományos közösségi művelődési és szórakozási, szabadidőeltöltési formák fennmaradását. 1963 és 1966 között több mint kétszeresére emelkedett a TV-előfizetők száma, a moziba járók száma viszont 1966-ban mintegy 100 ezerrel csökkent. Egy-egy film még becsábította a nézőket a moziba, így pl 1968 decemberében a November 7. Filmszínházban az „Egri csillagok” című filmet 28 előadáson 12824-en nézték meg, amire 15 éve nem volt példa.6 Salgótarjánban és környékén továbbra is széles rétegek töltötték szabad idejüket sportrendezvények látogatásával. Nem vesztett népszerűségéből a labdarúgás, sőt a városi identitás fontos elemének számított az NB I-be 1964-ben újra visszakerült SBTC labdarúgó csapatának szurkolás. A labdarúgás mellett az ökölvívó mérkőzések megtekintése jelentette a legfőbb szórakozást, de a kosárlabdában és a röplabdában elért eredmények újabb híveket nyertek meg e sportágaknak is. 1960-ban a Salgótarjáni Tűzhelygyár férfi röplabda csapata jutott fel az NB I-be, 1964-ben az ökölvívók pedig az NB I B-be verekedtek be magukat. 1965-ben az SBTC kosaras lányai 15 év után kerültek vissza az NB II-be, és a Baglyasaljai Bányász női röplabda csapata is feljutott az NB II-be. A tömegsport csírái elsősorban a sportegyesületek természetjáró és sakk szakosztályai által bontakoztak ki. A sakkjáték egyre többek kedvelt szórakozási formájává vált. Elősegítette ezt az 1961-ben az SBTC sakkszakosztálya által a Megyei Sakk Szövetség támogatásával indított „Tanulj meg sakkozni” mozgalom, amely az SBTC székházba várta hetente a sportággal megismerkedni kívánókat. Országos viszonylatban is egyedüli a Vásártéren 1966 nyarán kialakított 3,2x3,2 méteres szabadtéri sakktábla, amelynek figuráit nyugdíjas sakkbarátok faragták ki társadalmi munkában. A Lenin téri aszfalt-sakktáblán reggel nyolctól sötétedésig tologatták a fekete és fehér bábukat a játékosok. A törzsközönséget a nyugdíjasok és a diákok adták. Munka és tanítás után élénkült meg a tér környéke, dél6 Jánosi György: A szórakozás történelmi funkcióváltozásai. Bp. (1986). 284-287. - Cs. Sebestyén Kálmán: Salgótarján történelmi kronológiája II. (1945-1977). Salgótarján, 2002. 249. 66
