Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Balogh Zoltán: Szabadidős szokások - szórakozás Salgótarjánban az 1960 - as években
Értékek és Konfliktusok A szórakozás azonban a tudományos és a közgondolkodásban egyaránt továbbra is értéktelen vagy ambivalens színezetű tevékenység maradt, s művelődéspolitikai szempontból a kétes értékű, „megtűrt” szabadidős formák csoportjába kényszerült. 1958-66 között a művelődéspolitika minden jelenséget a szocialista realizmus szemüvegén keresztül ítélt meg, így a szórakozást és a tömegkultúrát is. A 60-as évek közepéig a művelődéspolitika, amelyet leginkább az ízlés problematika befolyásolt és alakított, alapvetően ideológiai közelítésű, azok világnézeti, ideológiai következményei miatt elutasító. Az 1960-as évek elejének művelődésszociológiai vizsgálatai, valamint a könyvolvasás, - vásárlás, -kölcsönzés adatai, vagy a moziba járási szokások tapasztalatai jelezték, hogy baj van a lakosság művelődési szokásaival és főleg ízlésével, Mert az „nem szocialista emberhez méltó”, sőt kispolgári. A konkrét szórakozási formák és tartalmak egy része nem illett a kor politikája és részben a publicisztika szocializmusképébe, a szocialista ember-ideáljába. A hatvanas évek közepére mindinkább elfogadottá vált a szórakozás mint létező emberi szükséglet elismerése. A kor művelődéspolitikája a szórakozást általában a közösségi művelődésbe illesztve fogadja el: közösségi ember, önművelés, műveltség - meghatározó keretek voltak. Az elfogadás egy lényeges megszorítással együtt, a „színvonalas” vagy „kulturált szórakozás” kitétel. Az MSZMP Megyei Bizottsága szerint: „Rá kell nevelni az embereket arra, hogy idejüket hasznosan töltsék.” Meg kell teremteni az ifjúság kulturált szórakozásának, általában szabadidejük helyes felhasználásának feltételeit. Gondoskodni kell szeszmentes szórakozóhely üzemeltetéséről, az Ifjúsági Fórum megszervezéséről, színvonalas klub-életről és sportolási lehetőségekről. Nagyobb súlyt kell helyezni az ifjúsági könyvtárhálózat, színjátszás, énekkar, tánccsoportok, zenekarok fejlesztésére. A fiatalság körében törekedni kell a kultúra és a szórakozás, a testkultúra nemes egybekapcsolódására. A szórakozás elfogadásában, szerepének fontossága elismerésében meghatározó volt a közművelődés koncepciójának kidolgozása. Az. évtizedfordulón kialakult művelődéspolitikai felfogások szerint: „Az emberek életében jelentős szerepet tölt be a szórakozás, a munka utáni pihenés, a kikapcsolódás, illetve a mindennapi élet megkönnyítését, az életmód magasabb szintre emelését segítő ismeretek megszerzésének igénye. A kulturált szórakozás a közművelődés szerves része. A közművelődés arra törekedjék, hogy az ember szabad időbeli szokásává tegye a kulturált szórakozást, a művelődést, fokozottan biztositsa a munka utáni testi és szellemi felüdülés feltételeit.”3 Salgótarján az 1960-as években Az extenzív iparfejlesztés nagy számú munkaerő-igénye konzerválta Salgótarján társadalmát, legnagyobb számú társadalmi csoportja továbbra is a munkásság maradt. Fog3 Fónai Mihály: Tömegkultúra és szórakozás a művelődéspolitikában 1958-tól a nyolcvanas évek közepéig. In: Látlelet a szórakozásról II. ( Szerk.: Mankó Mária Bp. 1990) 170-198.- Jelentés Salgótarján megyei kultúrközponttá fejlesztésének feladatairól NML XXXV. 35. MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának iratai (1956-1990). 1964. október 5. 64
