Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Balogh Zoltán: Szabadidős szokások - szórakozás Salgótarjánban az 1960 - as években
Értékek és Konfliktusok SZABADIDŐS SZOKÁSOK - SZÓRAKOZÁS SALGÓTARJÁNBAN AZ 1960-AS ÉVEKBEN BALOGH ZOLTÁN Művelődéspolitika és szórakozás A kulturális forradalom ideologikus alapelvei alá- és fölérendeltségi viszonyokat alakítottak ki a szabadidős tevékenységformák között. A szórakozást ebben a hierarchiában mint értéktelen, üres és öncélú jelenséget igyekeztek visszaszorítani. A baloldali dogmatikusok mint kispolgári csökevényt, szükséges rossznak tartották, „pedig a szórakozást, mint a fokozódó jólét alapján jelentkező igényt normális formák között ki kell elégíteni.” - állapította meg 1954 elején a megye pártbizottság kultúrfelelőse a kulturális élet feladatai kapcsán a helyi lapban. Felismerte ezt a természetes igényt Salgótarján népművelési előadója is, aki jól látta, hogy a művelődéspolitika által erőltetett műsoros és ismeretterjesztő előadások, a szakkörök nem alkalmasak a széles tömegek megnyerésére. A dolgozóknak klubszobára van szükségük, ahol olvasással, társas játékokkal, rádióval, baráti beszélgetéseket folytatva szórakozhatnak, klubdélutánokat tarthatnak.1 Az új politikai-ideológiai normák ellenére azonban a tradicionálisan kialakult szórakozási formák játszottak meghatározó szerepet az emberek mindennapi életében. A művelődéspolitika ezért a társadalmilag támogatott szabadidős formák között a szórakozásnak is helyet szorított. Orientációs mintát a két világháború közötti egyesületek kaszinói, olvasókörei és a munkásotthonok kínáltak. Az 1950-es években a társas élet régi egyesületi színtereinek, a kaszinóknak és az olvasóköröknek a felszámolásával keletkezett űrt „a népi demokráciának megfelelő klubélet” megteremtésével vélték megoldhatónak. 1960 őszén ennek a célnak a jegyében nyitották meg Salgótarjánban a Bányász- kultúrotthonban a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki klubját, amely egyben a Bányászati és Kohászati Egyesület Nógrádi Csoportjának otthona lett. A klub létrejöttében politikai-ideológiai okok is közrejátszottak. A II. ötéves terv magas színvonalú műszaki fejlesztést előirányzó programja szükségessé tette a műszaki szakemberek közötti véleménycserét. A párt VII. kongresszusán pedig - összhangban az MSZMP Művelődéspolitikai irányelveivel - a a tudományos, technikai ismeretek közkinccsé tételét írta elő. A műszaki klubban a tanulás és a művelődés mellett kulturált szórakozásra is lehetőség nyílott. Magyar és idegen nyelvű könyvtár, televízió, zeneszekrény segítette a kikapcsolódást.2 1 Molnár Pál: Megyénk Kulturális életének problémái és feladataink. Szabad Nógrád 1954. január 9. - A város kulturális helyzete és jövőbeni perspektívái. NML XXIII: 527. Salgótarján Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei / ST VT VB JKV/ ( 1950-1990). 1956. Április 6. 2 Molnár László: Felavatták a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki klubját. Bányászati Lapok 1960. 2.SZ. 864. 63
