Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Horváth István: Politikusok vitái a kultúráról az 1960 -as évek elején Salgótarjánban
Értékek és Konfliktusok A terv központi gondolata ma sem vesztette el érvényét. Ha egy pillanatra a megye urbanisztikai, városfejlődési sajátosságaira tekintünk, könnyen belátható az az állítás, amely azt mondja ki, hogy Nógrádnak az évszázadok során nem alakult ki az egész köz- igazgatási területre érvényes vonzással bíró központja. Balassagyarmat elsősorban a megye nyugati és északi területén élők számára volt hatással. Losonc régi városi tradíciói, lehetőségei ugyan erősek voltak, de a történelmi változások a realizálásukat nem tették élővé. Szécsény egy kisebb tájegység számára jelentett urbanisztikai példát. Salgótarján - a felsoroltak közül a legifjabb város - csak a XX. század kezdetétől, elsősorban a gazdasági vonzása révén a megye keleti, középső és bizonyos időszakban az északi területek irányában jentett letelepedési vonzerőt. Mindezekből következően, a kor lehetőségeit szem előtt tartva, ha nem is hibátlan, de ma is túlnyomó részt reális célkitűzések olvashatók a fenti dokumentumban. Az lényegében nem képezheti vita tárgyát, hogy az akkori viszonyok ismeretében a kulturális fejlődést, az egész megyére érvényes generáló hatással Salgótarjánból kiinduló cselekvés volt képes elindítani. A dokumentum a kultúra egészére tartalmazott elvégzendő feladatot. Az általános célkitűzések után nagy hangsúlyt kapott a közoktatásban meglévő hátrányok orvoslása. Az általános iskolák fejlesztése, a gimnáziumi a technikus képzés minőségi javítása, a felsőfokú oktatás feltételeinek megteremtése, a meglévők bővítése került a homloktérbe. Mind ezek mellett - ahogy akkor nevezték - a népművelés, a művészeti tevékenységek lehetőségeinek, kapcsolatainak gazdagítása konkrét megfogalmazást nyert. A szakmai programot különböző mélységű ellenvélemények kisérték, amelyet a politikában szerepet vállalók egy része is magáévá tett. Az általános megítélés szerint nem volt kicsi az a kör - amint azt még 1966-os pártértekezleten is megállapították, hogy a politizáló párttagság „egy része”, a társadalom „jó része” lemaradt a kulturális értékek befogadásáról. Jelentős volt azoknak a száma, akik vitatták a kulturális, de az egészségügyi intézmények felépítésének szükségességét. Vita keletkezett a szakember letelepítési döntés végre hajtásáról, amely alapjaiban érintette a kulturális döntést is. Egyesek szívesen állították szembe az „új emberek” és a „régi emberek” felkészültségét, helyi ismeret hiányát, és ezzel kívántak mesterséges konfliktust előidézni.8 A lefolyt - széleskörűnek nevezhető - vitát a jó szándékú meg nem értés, vagy a tudatos elutasítás jellemezte, és ez visszatükröződött az előterjesztett dokumentum testületi tárgyalásán is. Egyfelől az előbbi azt hangsúlyozta, hogy....miért kap egy igazgató vagy mérnök több fizetést, mint egy egyszerű dolgozó”. Másfelől e tábor vezérszónoka, Pothornik József az előterjesztett anyagról említést sem téve, az analfabétizmus elleni küzdelemről, a felsőfokú képzés nagybátonyi lehetőségeiről, a múzeum kultúrházi elhelyezéséről és az új SBTC pálya megépítéséről szólt. Javaslataihoz Hegedűs László is csatlakozott. A témához véleményt mondó szakszervezeti vezető nézetei - finomabbak (gyávábbak) is voltak az előbbieknél, de lényegében a meg nem értés olvasható ki szavaiból.9 8 MSZMP Nógrád megyei pártértekezlete 1966. Jedlicska Gyula bevezetője 6-7 p„ Salgótarján 19631966. Kiad: MSZMP Városi Bizottsága és a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 9 MSZMP Nógrád megyei bizottság 1964.december 1 -i ülésének jgyzk.5.p. 60
