Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Csongrády Béla: A művészeti élet változása és tükröződése a megyei sajtóban
Értékek és Konfliktusok tel összefüggésben, a pálmát a Nógrád érdemli, amely gyakorlatilag a bérletsorozatú előadások megkezdésétől teret adott - és ad ma is - a kritikáknak, beszámolóknak. A helyi színházi krónika különleges dátumának számít 1973. november 6-a, amikor is díszelőadás keretében került színre a Csokonai Színház művészeinek interpretálásában Taar Ferenc „Láng és tövis” című színműve, amelyet a szerző az ötvenéves városjubileumra a helyiek felkérésére írt, középpontjában a drámai sorsú, Furák Teréz mozgalmista lány alakjával. A profi társulat produkciójához az itteni Petőfi színjátszók adták a statisztériát. Barna Tibor szakíró, a Nógrád november 11-i számában a következőket írta az előadásról: „A tükröt azok tartották a városra, történelmére... akikkel az író anyaggyűjtő időszakában találkozott, beszélt... A „Láng és tövis” méltó záróakkordját jelentette a tavalyi ünnepségsorozatnak, mert hű is igaz portrét adott a volt és jelen városról, volt és jelen polgárairól. Azokról az emberekről, akik történelmet formáltak jól és rosszul, az idők kényszere és szükségszerűsége szerint.” A mű egyébiránt a Palócföld 1972/4-es számában illetve a Nógrádban folytatásokban is megjelent. Amíg azonban a Palócföldben a szépirodalom jelenléte természetes volt, a Nógrádban a fentiekben már említett okok miatt következett be. A Palócföld jellegéhez méltón lényegében már indulásától kezdve működtetett szépirodalmi rovatot, amely végkísérte gyakorlatilag egész történetén. Az szinte mindig vitatéma volt, hogy a megyén kívüli, Nóg- rádhoz nem kötődő írók, költők, pláne külföldiek müyen arányban legyenek jelen a folyóirat hasábjain, de az nyilvánvaló volt a határozatot megelőzően és követően is, hogy a helyi, megyei szépírók, illetve az elszármazottak számára fórumot nyújt. A hatvanas évek második felében az első kategóriából leggyakrabban András Endre, Csikász István, Erdős István, Hann Ferenc, Kontó István, Kunszabó Ferenc, Lakos György, Nagy István, Tamás István, Tóth Elemér, Várszegi György, Varga Lajos, Végh Miklós, Vincze György, a másikból Csanády János, Gerelyes Endre, Jobbágy Károly, Polgár István, Vihar Béla szerepelt a Palócföldben. Nagyon nehéz és igazságtalan bármit is kiemelni az általuk produkált tisztes színvonalú, sokféle témájú és műfajú termésből, mégis élek e lehetőséggel. Megemlítem például Várszegi György emberi léptékű és hangvételű „Bányászsorsok" című regényrészletét a lap 1967/3-as számából, vagy ugyanonnan Varga Lajos „Salgótarján” című versét, amelyet előszeretettel idézgetünk mindmáig az olyan sorai miatt, mint „...az évek / évszázadokat léptek / a házak megemelték beton karjaikat és széttolták a hegyet /...Amit betonból üvegből / kövekből létre lehetet hozni / az ember felemelésére / azt itt létrehozták.” Különös, hogy Erdős István „Látomás nyári viharhoz” címmel verset is publikált az 1968/4-es számban. Érdekes figurája volt az irodalmi életnek a Karancs szálló pincére, Kontó István, aki például az 1967/3-as számban tette közzé „Csavargások” című írását. Megkapóak a háborús témákat feldolgozó művek, köztük Vihar Béla „Nagy idők, gyermekszemmel” (1969/2), Kunszabó Ferenc „Senki földjén” (1970/1) című prózája vagy Végh Miklós „Fenyőágak háború idejéből” (1970/1) című versrészletét, amely figyelemre méltó gondolattal fejeződik be: „...és milliónyi csordapásztorok, falba lapult bátrak, / körülólálkodva a jászol már üres öblét, / egymásra szorult szemmel tanakodtak, / merre tovább..." A Nógrád hétvégi mellékleteiben, illetve számaiban - sőt akkoriban még hétköznapokon is -, versek, novellák, regényrészietek is megjelentek. A zömük persze „idegen 53
