Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Cs. Sebestyén Kálmán: „Vájjon kap-e ott kellő megbecsülést...” (Salgótarján kulturális életének néhány problémája az 50-es években)
Értékek és Konfliktusok szépirodalom mellett a szakkönyvek beszerzését, elsősorban a szakszervezeti kultúrhá- zak könyvtáraiban. A megyei könyvtár kezdettől fennálló elhelyezési gondjára azonban nem tudtak megoldást találni. Az 1950-es évek végén minden fórumon elhangzott, hogy a helyiségeiben életveszélyes állapotok alakultak ki a felhalmozott könyvek miatt. A határozatban az ismeretterjesztés színvonalának biztosítására ajánlották a szakszervezeti kultúrházaknak, hogy a TIT-tel kössenek éves szerződést. Ennek nyomán a 60-as évek elején - a szocialista brigád-mozgalomra alapozva - beindultak az ún. „Munkásakadémiáik és szabadegyetemek. Előképe volt ezeknek az 1955-ben a DISZ Megyei Bizottsága és a TTIT helyi csoportja által szervezett Ifjúsági Akadémia azzal a céllal, hogy a fiatalok általános ismereteit bővítsék.18 Az üzemek vezetőit figyelmeztették: „Szakítani kell azzal a helytelen gyakorlattal hogy a kuturális célokra adott összegeket mulatságra, kirándulásokra, bankettekre fordítsák. " Ez elsősorban a kultúrházzal nem rendelkező üzemeknél fordult elő. Már akkor felmerült a javaslat, hogy ezek az üzemek a kulturális feladatokra elkülönített összeget utalják át a Városi Tanácsnak, ahol külön számlán kezelik és ennek fejében a városi kul- túrház biztosítaná a feltételeket. Előrelépés azonban évekig nem történt, mert „a város kisebb üzemeinek igazgatói és főkönyvelői mereven elzárkóznak attól hogy pénzt adjanak ki kezükből19 A Pártbizottság határozatában kiemelten foglalkozott azzal, hogy az előrelépés kulcskérdése az 1951 óta tervezett városi kultúrház felépítése. A megvalósításig azonban ki kell dolgozni az intézmény programját.20 3. A keret 1950. január 19-én Nagy Lajos polgármester a képviselő-testület ülésén bejelentette, hogy Salgótarjánba kerül át a megyeszékhely. „Ezzel kapcsolatban nagyobb arányú építkezések váltak szükségessé" - mondta. „így építeni fognak megyeháza, megyebíróság, fogház stb. céljára épületeket, sőt az áthelyezésre kerülő alkalmazottak részére lakóházakat is. Erre a célra telekről kell gondoskodni." Annak ellenére, hogy évek óta volt javaslat hosszabb távú városrendezésre, a bejelentés felkészületlenül érte a döntéshozókat. Mutatja ezt, hogy kisebb vita kerekedett a megyeháza helyéről. S hogy még nagyobb legyen a bizonytalanság, két hónap múlva a tervezett évi 140 Salgótarjánban felépítendő lakás keretét - „a közgyűlés előtt ismeretlen okok folytán" - a kormány 60-ra csökkentette. A képviselő-testület legalább az eredeti mennyiséget kérve hivatkozott a területi rendezés végrehajtási utasítására, mely „épfpfen a Salgótarjánban mutatkozó nagy lakásínség miatt intézkedik úgy, hogy az alaprendelettől eltérően a megye székhelye ideiglenesen Balassagyarmat marad." Az indoklás kitér arra, hogy „újabb nehézségek elé állította a várost az a körülmény, hogy a város által bérelt nagy honvédlaktanyát, melyben a város 65 családot helyezett el lakóként, még f. évben ki kell majd üríteni és a Honvédségnek rendelkezésére vissza kell bocsátani. ” 18 XXXV. 61.C 1957. XI. 13., Nógrádi Bányász 1955. XI. 16. 19 XXIII. 527. 1963. II. 27., XXXV. 61.c 1964. VIII. 19. 20 XXXV. 61.C 1959.1.31. 39
