Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Cs. Sebestyén Kálmán: „Vájjon kap-e ott kellő megbecsülést...” (Salgótarján kulturális életének néhány problémája az 50-es években)
Értékek és Konfliktusok sát, a pedagógushiány megszüntetését emelték ki. S hogy mennyire igaza volt a Népművelési Állandó Bizottság elnökének, mikor tiltakozott az ellen, hogy pedagógust nevezzenek ki népművelési előadónak, mutatja az az 1961-es adat, miszerint a városban havonta 313 túlórát kellett megoldani. Bár 12 tanár hiányzott, továbbra is bevett gyakorlat volt a tanév közbeni áthelyezés vagy kiemelés. A tanács a művelődéspolitikai feladatok megoldásában továbbra is a pedagógusokra alapozott. Ennek érdekében felkérte a párt- szervezeteket, hogy mérjék fel a pedagógusok elfoglaltságát és „a visszahúzódó, passzív magatartást tanúsító nevelők aktivizálására" tegyenek kísérletet.15 16 A pedagógusok mellett az értelmiség többi csoportjával kapcsolatban központi feladatként a tömegszervezetekbe (Hazafias Népfront, Magyar-Szovjet Baráti Társaság, TIT stb.) való bevonásukat tűzték ki. Pártberkekben erről korábban is folytak viták. 1958 júniusában a Városi Pártbizottság tárgyalta az értelmiség között végzett politikai munkát. Az összefoglalóban Andó István titkár megjegyezte: „Az értelmiséggel kapcsolatban vannak, előfordulnak szektáns nézetek is és elhangzanak durva, sértő vélemények ... Vannak emberek, akik nem értik meg, hogy egyre több értelmiségre van szükség, hiszen a szocializmus építéséhez művelt emberek sokasága kell és az a cél hogy a munkásosztályt is fel kell emelni az értelmiség színvonalára. Nálunk ezen a téren meg nem értés tapasztalható. Tehát nem csak arra van szükség, hogy megállapítsuk, hogy az értelmiségre szükség van, de meg is kell értetni az emberekkel hogy az értelmiség nélkül szocializmust építeni nem lehet. ” Ennek nyomán évente két-három értelmiségi nagygyűlést, ankétet tartottak a városban, melyeken vagy aktuális általános, vagy a műszaki értelmiséget érintő kérdéseket tárgyaltak az MSZMP KB által biztosított előadóval. Az utóbbi azért vált egyre jelentősebbé, mert megindultak a nagy üzemi rekonstrukciók, s ezekben a számban gyarapodó helyi műszaki értelmiség volt a felhajtóerő. A Városi Pártbizottság, az addigi tapasztalatok alapján, 1963 nyarán külön is tárgyalta „a város és üzemei rekonstrukcióival együtt járó szubjektív feltételek megteremtése" érdekében szükséges lépéseket. Javasolták, hogy a szakemberhiány csökkentése érdekében a pártszervezetek javasolják a gazdasági vezetésnek az ösztöndíj és beiskolázás lehetőségét, a nyelvtanulás szorgalmazását és működjenek közre a lakásigények felmérésében. A munkásság kulturális nevelését a munkásmozgalmi hagyományokra alapozták. Ebből kiindulva a politikai nevelés, a munkásszínjátszás megőrzése, a munkásmozgalmi múzeum létrehozása mellett az ismeretterjesztés, az olvasóvá nevelés szerepelt kiemelten. A színjátszás jelentős hagyományaira alapozva 1955-ben már történt egy kezdeményezés, mikor - az országban először - megrendezték a Megyei Bányász Színjátszók Fesztiválját 15 csoport közreműködésével. Akkor nem volt folytatása, majd 1960- tól a Vasas Kulturális Napok töltenek be hasonló funkciót. Viszont az 1959-ben kezdett Zenei Napok, mely keretében kórusok és zenekarok találkozóit szervezték meg, hagyományossá vált.17 Az olvasómozgalommal kapcsolatban - 1954-től kezdve - többször terítékre került a könyvári hálózat fejlesztése. A tanácsi és pártvezetés is ösztönözte a 15 XXIII. 527. 1960.1. 21., 1950. XI. 23., 1961. XI. 29. 16 XXXV. 61.C 1958. VI. 25., Nógrádi Népújság 1958. VI. 4., 1958. XI. 8., 1959. VI. 20., 1959. X. 21., 1961. V. 17., 1962. V. 12., XXXV. 61.c 1963. VIII. 14. 17 Nógrádi Bányász 1955. XII. 14. 38
