Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Cs. Sebestyén Kálmán: „Vájjon kap-e ott kellő megbecsülést...” (Salgótarján kulturális életének néhány problémája az 50-es években)
Értékek és Konfliktusok ellenére 1960-ban újra felmerült ez a kérdés. A népművelési előadó így összegezte a problémát: „Már igen régi kérdés a zenekarok, illetve az acélgyári zenekar tagjainak díjazása. Ezelőtt erre a kultúrotthon igen sokat fordított, most azonban egy SZOT határozat értelmében a próbadíjakat meg kellett vonni. Ekkor felmerült a feloszlás gondolata, mert ugyanakkor a SZOT úgy intézkedett, hogy a bányai zenekarnál ezt a díjat nem szüntette meg és nagyon sok tag úgy vetette fel hogy átmegy a bányai zenekarba. A bányai zenekarnak viszont igen nagy funkciója van az egész bányatelepeken (sic!) és nem minden esetben tud a városban lévő rendezvényeken részt venni, éppen ezért szükséges a város területén mindkét zenekar fenntartása. .."A bányánál legfőbb gond a próbahelyiség biztosítása volt, mivel a Bányakaszinó épületének egy részét irodáknak használták. Ebbe a helyzetbe lépett be az ifjúsági zenekar, melynek a zeneiskola megnyitásával utánpótlási gondjai is megszűntek és alapot adott a későbbi városi szimfonikus zenekar létrehozásához. Bár már 1950-ben felmerült zeneiskola létesítésének gondolata, de - a helyszíni szemle után - a minisztérium csak szakszervezeti működtetésben látta megvalósíthatónak. Részben, mert az állami intézményhez nem volt tanár, részben pedig az elhelyezés is csak valamelyik szakszervezeti kultúrotthonban lett volna megoldható. Azonban ezt egyik intézmény sem vállalta föl.12 A zeneiskola - bár mostoha körülmények között működött - 1955 decemberi megszervezése után hamarosan meghatározó szereplője lett a város kulturális életének. A tanári karból alakult vonósnégyes lépett fel a Petőfi színjátszókkal együtt azon az irodalmi esten is, melyet 1960. január 30-án és 31- én rendeztek meg „Letűnt századok nyomában” címmel, csekély látogatottság mellett. Ezután jelent meg a Nógrádi Népújságban a „Salgótarjánban megbukott Arany, Móricz, Karinthy” című cikk, mely elindított egy vitát a salgótarjániak kulturális igényeiről.13 Ekkorra már kezdte éreztetni hatását az az intézkedés-sorozat, melyet az MSZMP Városi Bizottsága indított el. Érzékelve a párhuzamosságokat, a tanács „vergődését” a kulturális élet szervezése területén, már 1957 végén a pártszervek feladatává tették a kulturális élet vizsgálatát saját szintjeiken és javaslatokat kértek a problémák megoldási lehetőségeire.14 Végül 1959 januárjában fogadták el a határozatot, melyben a konkrét feladatokat megfogalmazták. Három nagy területet jelöltek meg, melyeken szükségszerű a fejlődés. Ezek: a munkások kulturális nevelése, az értelmiség bevonása a kulturális életbe és az oktatás. Űj jelenség az utóbbi két elem hangsúlyossá válása. Ennek egyik lényeges oka, hogy szembesültek a város párt- és tanácsi vezetői azzal a ténnyel, hogy a Salgótarjánban dolgozók közel 60 %-a nem végezte el a nyolc általánost. Ugyanakkor az analfabéták aránya hasonló volt a diplomával rendelkezők arányához, a lakosság 2,5 %-a körüli. Az analfabétizmus visszaszorítása 1950-től - változó intenzitással - napirenden volt. A Városi Tanács vezetői azonban a legelején figyelmeztették arra az analfabéta tanfolyamok szervezőit, hogy „természetesen becsukással nem lehet fenyegetőzni és kényszeríteni arra senkit", hogy eljárjon a tanfolyamokra. 1959-ben emellett célként fogalmazták meg, hogy a középiskolákban, főként a gimnáziumban, növeljék a munkásszármazású tanulók számát. Az oktatás hatékonysága érdekében pedig a tantestületek stabilitá12 Szabad Nógrád 1955. VI. 1„ XXIII. 527. 1953. VII. 23., 1960. XII. 14., 1950. XI. 23. 13 Nógrádi Népújság 1960. II. 3. 14 XXXV. 61.C 1957. XI. 13. 37
