Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)

Cs. Sebestyén Kálmán: „Vájjon kap-e ott kellő megbecsülést...” (Salgótarján kulturális életének néhány problémája az 50-es években)

Értékek és Konfliktusok ellenére 1960-ban újra felmerült ez a kérdés. A népművelési előadó így összegezte a problémát: „Már igen régi kérdés a zenekarok, illetve az acélgyári zenekar tagjainak dí­jazása. Ezelőtt erre a kultúrotthon igen sokat fordított, most azonban egy SZOT határo­zat értelmében a próbadíjakat meg kellett vonni. Ekkor felmerült a feloszlás gondolata, mert ugyanakkor a SZOT úgy intézkedett, hogy a bányai zenekarnál ezt a díjat nem szüntette meg és nagyon sok tag úgy vetette fel hogy átmegy a bányai zenekarba. A bá­nyai zenekarnak viszont igen nagy funkciója van az egész bányatelepeken (sic!) és nem minden esetben tud a városban lévő rendezvényeken részt venni, éppen ezért szükséges a város területén mindkét zenekar fenntartása. .."A bányánál legfőbb gond a próbahelyi­ség biztosítása volt, mivel a Bányakaszinó épületének egy részét irodáknak használták. Ebbe a helyzetbe lépett be az ifjúsági zenekar, melynek a zeneiskola megnyitásával utánpótlási gondjai is megszűntek és alapot adott a későbbi városi szimfonikus zenekar létrehozásához. Bár már 1950-ben felmerült zeneiskola létesítésének gondolata, de - a helyszíni szemle után - a minisztérium csak szakszervezeti működtetésben látta meg­valósíthatónak. Részben, mert az állami intézményhez nem volt tanár, részben pedig az elhelyezés is csak valamelyik szakszervezeti kultúrotthonban lett volna megoldható. Azonban ezt egyik intézmény sem vállalta föl.12 A zeneiskola - bár mostoha körülmé­nyek között működött - 1955 decemberi megszervezése után hamarosan meghatározó szereplője lett a város kulturális életének. A tanári karból alakult vonósnégyes lépett fel a Petőfi színjátszókkal együtt azon az irodalmi esten is, melyet 1960. január 30-án és 31- én rendeztek meg „Letűnt századok nyomában” címmel, csekély látogatottság mellett. Ezután jelent meg a Nógrádi Népújságban a „Salgótarjánban megbukott Arany, Móricz, Karinthy” című cikk, mely elindított egy vitát a salgótarjániak kulturális igényeiről.13 Ekkorra már kezdte éreztetni hatását az az intézkedés-sorozat, melyet az MSZMP Vá­rosi Bizottsága indított el. Érzékelve a párhuzamosságokat, a tanács „vergődését” a kul­turális élet szervezése területén, már 1957 végén a pártszervek feladatává tették a kultu­rális élet vizsgálatát saját szintjeiken és javaslatokat kértek a problémák megoldási lehe­tőségeire.14 Végül 1959 januárjában fogadták el a határozatot, melyben a konkrét felada­tokat megfogalmazták. Három nagy területet jelöltek meg, melyeken szükségszerű a fej­lődés. Ezek: a munkások kulturális nevelése, az értelmiség bevonása a kulturális életbe és az oktatás. Űj jelenség az utóbbi két elem hangsúlyossá válása. Ennek egyik lényeges oka, hogy szembesültek a város párt- és tanácsi vezetői azzal a ténnyel, hogy a Salgótar­jánban dolgozók közel 60 %-a nem végezte el a nyolc általánost. Ugyanakkor az analfa­béták aránya hasonló volt a diplomával rendelkezők arányához, a lakosság 2,5 %-a kö­rüli. Az analfabétizmus visszaszorítása 1950-től - változó intenzitással - napirenden volt. A Városi Tanács vezetői azonban a legelején figyelmeztették arra az analfabéta tanfo­lyamok szervezőit, hogy „természetesen becsukással nem lehet fenyegetőzni és kénysze­ríteni arra senkit", hogy eljárjon a tanfolyamokra. 1959-ben emellett célként fogalmaz­ták meg, hogy a középiskolákban, főként a gimnáziumban, növeljék a munkásszárma­zású tanulók számát. Az oktatás hatékonysága érdekében pedig a tantestületek stabilitá­12 Szabad Nógrád 1955. VI. 1„ XXIII. 527. 1953. VII. 23., 1960. XII. 14., 1950. XI. 23. 13 Nógrádi Népújság 1960. II. 3. 14 XXXV. 61.C 1957. XI. 13. 37

Next

/
Thumbnails
Contents