Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Cs. Sebestyén Kálmán: „Vájjon kap-e ott kellő megbecsülést...” (Salgótarján kulturális életének néhány problémája az 50-es években)
Értékek és Konfliktusok bereket. Mikor Újlaky elvtárs ide jött, akkor nem értett a művelődési feladatokhoz. Most már beletanult, jól ismeri a munkáját és most azt mondják neki, hogy menjen, máshova helyezzük, helyére jön egy új, aki megint nem érti ezt a munkát. Én úgy tudom, hogy mi pedagógus hiánnyal küzdünk és most mégis kiveszünk egy pedagógust a munkaterületéről ” Elgondolkodtak ezen a város vezetői is, mert néhány hónap múlva már határozatban mondták ki: „a népművelési feladatok állami irányításának biztosítása a jelenlegi megoldással - mely szerint egy félfüggetlenített művelődési felügyelő van szervezetileg biztosítva - nem megfelelő. ”3 Ezért ha nem sikerül a megyei tanácsnál teljes státus elérése, a rendelkezésre álló létszám felülvizsgálatával kell ezt biztosítani. A döntésben szerepet játszott az MSZMP Központi Bizottságának 1958 nyarán nyilvánosságra került művelődéspolitikai határozata. Sőt ennek nyomán a népművelési előadó támogatást is kapott. 1959 végén a Városi Pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztálya mellett megalakult a művelődési bizottság a központi irányelvek végrehajtásának biztosítására. A kezdetben konzultatív jellegű testület 1963-tól kapott nagyobb súlyt, amikor elnöke a pártbizottság első titkára lett és határozatai kötelező érvényűek lettek az alsóbb pártszervezetekre. A 18 tag között ott voltak az üzemi kultúrházak vezetői is.4 Utóbbi azért lényeges, mert a személyi változásokon túl a népművelési előadó kezét kezdettől gúzsba kötötte, hogy a kultúrházak a szakszervezetek irányítása alatt működtek. Ez már 1951-ben gondot okozott, mikor tanácsi határozat értelmében központi, városi kultúrcsoportot akartak alakítani. A tagokat azonban „az üzemi kulturcsoportok nem adták ide” - jelentette a népművelési előadó. A tanács tehetetlenségét mutatja, hogy az erről szóló határozatban az üzemi párt- és vállalatvezetőket arra kérték, hogy „a saját üzemükön belől a kultúrotthon mozgalomnak, a kuüurotthonok vezetőségének az eddiginél nagyobb segítséget adjanak.’’5 6 1957-ben a Városi Pártbizottság megállapítása szerint az eredményesebb tevékenység „előfeltétele, hogy tisztázzuk a kultúrházak önállósága és függetlensége közti különbséget. A Városi Tanács az üzemi kultúrházak önállóságát nem kívánja csorbítani az azonban már helytelen lenne, ha a különböző kulturális szervek a többi szervektől és a Városi Tanácstól függetlenül tartanák rendezvényeiket.” Ennek ellenére a következő években többször visszatérő téma volt „az egységes kultúrpolitikai irányítás” megvalósításának szükségessége. Míg ezt szervezéssel, egyeztetéssel és a Városi Tanács azon határozatával, mely kimondta, hogy a programokhoz „a jövőben a művelődési felügyelő az engedély megadását meg fogja tagadni minden olyan esetben, amikor a rendezvényről a negyedéves, féléves, illetve éves kuliúrprogramba megegyezés nem történik", meg lehetett oldani, a tartalmi kérdések nehezebbnek bizonyultak. 1962-ben a népművelési előadó a következőképpen összegezte a lényegét: „a szak- szervezeti kultúrházak igen régen működnek itt a városban és ezeknél kialakuü bizonyos munkamódszer, munkastílus, amelyet nem befolyások különösebben a legutóbbi időkig a városi tanács, de nem befolyásolja a szakszervezeti irányítás sem megfelelően. ”7 Rész3 XXIII. 527. 1957. XI. 7., 1958. V. 21. 4 XXXV. 61.C MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottság VB. üléseinek jegyzőkönyvei 1963. III. 13. 5 XXIII. 527. 1951. V. 10. 6 XXXV. 61.c 1957. V. 28., XXIII. 527. 1960. XII. 14., 1963. III. 13. 7 XXIII. 527. 1962. IX. 19. 34
