Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Cs. Sebestyén Kálmán: „Vájjon kap-e ott kellő megbecsülést...” (Salgótarján kulturális életének néhány problémája az 50-es években)
Értékek és Konfliktusok ben ez is hozzájárult ahhoz, hogy a következő évben - kísérleti jelleggel - a politechnikai oktatás keretében a népművelő hiány enyhítésére a Madách Gimnáziumban népművelési képzés indult. 2. „Ahol csak akkor foglalkoznak vele, ha kultúrműsorra van szükség ...” Az eddigiekből következően a város területén lévő 12 szakszervezeti kultúrház viszonylag szabadon alakíthatta programját, ha néhány adminisztratív szabályt betartott. A vállalatok, melyek fenntartásukhoz hozzájárultak, minisztériumi felügyelet alatt álltak, így a tanácsi intézkedésekkel szemben védelmet nyújtottak nekik. Egyébként is a kulturális forradalom, a kultúragitáció legfőbb terepe az üzem volt, tartalma pedig a termelés növelése. A kultúrházak törzsközönsége döntően a szűkebb települési egységből, az üzem lakótelepéről került ki. így hagyományosan az ő igényeiket vették figyelembe az intézmények irányítói - akik általában nem hivatásos népművelők - nemcsak műsorok szervezésekor, hanem a könyvtár fejlesztésénél és szakkörök, klubok, kultúrcsoportok létrehozásánál is. A város területén ennek következtében 30-40 színjátszó, tánc- és énekcsoport, kisebb-nagyobb zenekar stb. működött. 1952-ben az MDP Városi Pártbizottsága ezt a lehetőséget megpróbálta kamatoztatni, miután két évig nem volt központilag szervezett színházi előadás a városban. Mint kiderült később, ennek egyszerű oka volt: nem volt megfelelő helyiség állandó színházak produkcióinak bemutatására. A miskolci társulattal is ezért hiúsultak meg a tárgyalások. így júliusban és augusztusban a Petőfi téren hat vasárnap tartottak előadást az üzemi kultúrcsoportok 3-4 ezer néző előtt. A kezdeményezésnek azonban nem lett folytatása, részben azért, mert egy városi színjátszó csoportot akartak létrehozni. „A Somlay együttesben a város legjobb szereplőit és legjobb rendezőit hozzuk össze és véleményünk szerint ez pótolná, hogy nincs egy állandó színjátszó gárdánk, akinek mondjuk csak az lenne a feladata, hogy a város lakosságát szórakoztassa" - fogalmazták meg az elvárást.8 9 A többszöri nekifutás után 1954-ben megalakult együttes nem volt hosszú életű a feltételek hiánya miatt. A város vezetői még ezután is kacérkodtak a gondolattal, hogy újjáalakítják, de végül a 60-as évek első éveiben a városi irodalmi színpad létrejötte, illetve a debreceni és az egri színház visszatérő vendégjátéka miatt lemondtak róla. A Petőfi téri előadásoknak másrészt azért nem volt folytatása, mert a bemutatott előadások színvonala egyenetlen volt. A kultúrházak a saját falaik között ezt úgy hidalták át, hogy a gyengébb produkciók bemutatását táncmulatsággal kötötték össze. A Városi Pártbizottság 1957-ben a város kulturális életét értékelve meg is állapította: „...hiányosság a kultúrházak munkájánál a helytelen konkurencia. Talán az volna a legjobb kifejezés erre az áldatlan állapotra, hogy egyes kultúrházak a kultúrát a bevételi terv mindenáron való teljesítésének tekintik. 1953 végétől a város kulturális életében újabb színfoltok jelentek meg. A Természet és Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) megyei szervezetének meg8 XXXV. 61.C 1963. II. 14., XXXV. 37.a 1952. IX. 3., XXIII. 527. 1953. IV. 9., 1955. XII. 14. 9 XXXV. 61.C 1957. V. 28. 35
