Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Erdős István: Töprengő tudósítás a hatvanas évek népműveléséről, művészeti életéről
Értékek és Konfliktusok madia Géza, később Barna Tibor, Lakos György, Tóth Elemér mindkét fórumban publikáltak, s mellettük már a hatvanas évek elejétől jelen van írásaival Csukly László, a későbbi Palócföld főszerkesztő, és Csikász István, Tamás István, Paróczai Gergely, Szabó Károly, Molnár Jenő, míg az úgynevezett „elszármazott” költőket, írókat Vihar Béla, Polgár István, Jobbágy Károly, Avar Pál neve fémjelzi a műhelyteremtés kezdeteitől fogva. Nem tragédia az épülő irodalmi műhely etikája szempontjából, ha egy gyárban költői versenyre kél három költő az üveg szépségeinek megéneklésére, vagy a feltűnően sok egyéni drámával járó téesz-szervezés költői támogatására így fejeződik be egy programvers: ... egyesülésben az erő! Az 1966. novemberi megyei pártértekezlet kulturális jellegű határozatai közt már ott szerepel a Palócföld folyóirattá fejlesztésének programja, s az a gondolat is, hogy a műtermes lakások vonzásához hasonlóan vendég szerzőket kellene letelepíteni a megyeszékhelyen. Nógrád megye 1968-70-es évekre szóló hároméves népművelési terve a Palócföld folyóiratszerű megjelenésén túl az irodalmi műhelyek megerősítése céljából azt is feladattá fogalmazza, hogy ösztöndíjakkal, pályadíjakkal kell ösztönözni az alkotó tevékenységet. írók, költők letelepítéséből természetesen nem lett semmi, hamvába halt kísérlet maradt az is, hogy a kitűnő költőt, Ratkó Józsefet Palócföld főszerkesztőként Salgótarjánba invitálja a megyei vezetés. Viszont ha nem is főszerkesztőnek, de hivatásos népművelőnek a hatvanas évek közepén Nógrádba érkezett az a Kunszabó Ferenc, aki börtönből szabadult, ötvenhatos íróként, szociográfusként rendszeresen publikálta műveit a Palócföldben 1965-től, és írásai gyakran összekapcsolódtak a megyei művelődési központban végzett népművelői munkájával. Az üzemi népművelésről, szocialista brigádokról készült szociografikus jellegű írásai is, hasonló ihletésű prózai írásai, riport-novellái is olyan hiányt pótoltak akkor a Palócföldben, amilyen hiány 2000-2004 között is rendszeresen megmutatkozik a mai folyóiratban. Életszagú, helyi kötődésű rangos szociográfia, etikai kérdéseket feszegető vitázó riport, novella tehette akkor is, tehetné most is keresettebbé, olvasmányosabbá a lapot. Hogy ne kelljen megmosolyogni például afféle lelkes kezdeményezést, mint 1967-ben kellett, amikor téesz- vezetők (Érsekvadkerten, Erdőkürtön, Galgagután stb.) a jutalom-borítékok mellé egy- egy Palócföld példányt is adtak ajándékként a téesz-tagoknak... Kivételesen fogadjuk el az alkotó műhelyek fejlődésére nézve a Nógrád Megyei Tanács VB. művészeti életről való jelentéseinek summázatát (1964. májusi VB határozat és 1968-70. évi népművelési terv értékelése) „Az ízlésfejlesztésben, a művészeti nevelésben pozitív fejlődés tapasztalható, nőtt az érdeklődés a lakosság körében a művészetek iránt.” Ugyanakkor a jellemző országos átlaghoz képest még mindig lemaradás tapasztalható, - minősít tovább a megye, a megyei hatalom... De a művészet, az alkotás, a műélvezet körében igen nehéz lenne országos átlagot számítani, így ezen utóbbi sommázás vélt igazságát nyugodtan elfeledhetjük a hatvanas évek Nógrádjára, Salgótarjánra nézve is... 2. Az amatőr művészetek, a folklorisztikus kötődésű népművelési tevékenységek körében is a feltűnő pezsgés, a fellendülés korszaka volt Nógrádban a hatvanas évtized időszaka. S nemcsak azért, mert a korszak divatját, tömegmozgalmait jellemző folklór-fesztiválokon, „Ki-mit-tud” versenyeken, könnyűzenei fesztiválokon országos hírű nógrádi együttesek, szólisták tűntek fel, de azért is, mert a népi kórusok mozgalmaiban is, a falusi színjátszásban is megújulás, újjáépítés kezdődött el Nógrádban. (Azért mondunk 28
