Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Erdős István: Töprengő tudósítás a hatvanas évek népműveléséről, művészeti életéről
Értékek és Konfliktusok újjáépítést, mert Nógrád falvaiban 1940 előtt is, de 1945-50 között is igen gazdag, nagy közönségvonzású falusi színjátszás létezett, és a népi kórusok, dalárdák száma is egyező volt a falvak számával.) S mindezek mellett 1960-tól megjelent az új színházi jellegű műfaj, az irodalmi színpad a népművelésben, és jelentős műhelyeket hozott létre városainkban (különösen is Balassagyarmaton!), de községekben is. Balassagyarmaton már 1959-60-ban olyan irodalmi színpad működik (Versényi György, Szabó Károly, Bugán József tanárok vezetésével), amelyik az irodalmi színpadi mozgalom akkori legrangosabb feszüválján a Győri Fesztiválon sikeresen szerepel, és alapot teremt ahhoz, hogy a város középiskoláiban kiterebélyesedhessen a mozgalom, és megszülethessen, négy évtizedre is stabilizálódhasson Balassagyarmat legnagyobb hatású fesztiválja, az Irodalmi Színpadi Napok nagyrendezvénye. Olyan fesztivál, ahol a hatvanas években rendre zsúfolt házak előtt szerepeltek a meghívott együttesek és a nógrádi csoportok. Egy kicsit a fesztivál sikerességének is köszönhető, hogy a Madách Imre Irodalmi Színpad 1969-ben Kiváló Együttes lett. Ugyan ki emlékszik még rá, hogy 1961-ben Nagybátonyban is működött 23 bányász és diák fiatal részvételével sikeres irodalmi színpad? Vagy, hogy a karancslapujtői színpadosok bátor-kemény hangú Petőfi műsora országos sikert aratott, a Magyar Rádió műsoraiban is elhangzott? De a hatvanas évek már-már félprofi színjátszó műhelyeit elsősorban Salgótarján üzemi művelődési házaiban érdemes keresni. Azért nevezhetők félprofi együtteseknek, mert drámát, zenés vígjátékokat, egyfelvonásost, szerkesztett műsort egyaránt olyan magas színvonalon adtak elő, hogy hatalmas közönségsiker kísérte a premiereket, előadásokat, és a szakmai fesztiválokon is elismeréseket szereztek. Az acélgyári Petőfi mellett (ez időben épp a „Vándordiák” daljátékot játsszák) az üveggyári „nagy-csoport” a „Bástya sétány 77” zenés vígjáték előadására is képes 1960-ban, a Bányász Művelődési Ház együttese éppúgy otthon van a kabaré műfajban („Mesébe illik” és „Humorral önkiszolgáljuk” összeállítások), mint ahogy vállalkozni mer ötvenhatos témát színpadra állítani, és Salgótarjánban, a decemberi sortűz városában bemutatják Darvas József Kormos ég című drámáját... Negyven év távolából szinte alig hihető, hogy sikeres, jó színjátszó együttes működött Taron meg Szügyben, Nádujfaluban, Bárnán és Somoskőújfaluban, Sóshartyánban és Cereden, Mohorán, Vanyarcon, Karancslapujtőn. A programokba, premierekbe egy- egy faluban csaknem ugyanannyi energiát fektetnek bele, mint a városi művelődési házak sikeres színjátszói esetében. A tari színjátszó együttes 1968-as bemutatóját (Gárdonyi Géza: Annuska) két éves előkészítő-szervező munka, intenzív próba időszak előzte meg a megérdemelt nagy sikerig, a környező falvakban tartott tájelőadásokig... Boldog ország, - mondhatnánk a statisztikákra pillantva: 1967-68-ban Magyarországon 2500 falusi színjátszó együttes és 520 irodalmi színpad működik. S ez azért is fontos, mert a faluszínház, a Déryné csak a magyar falvak 20%-ába jut el produkcióval. (Nógrádban 14-18 játszóhely van, évadonként változva a hatvanas években) A folklorisztikus kötődésű népi kórusok, Röpülj páva körök, népi tánccsoportok fejlődését, életképes működését jelentős fesztivál-rendszer szolgálta a hatvanas években. A televízió képernyője elé kerülni, rádióban szerepelni a legrangosabb együttesek számára volt csak elérhető cél, de az ezüst, a bronz minősítésű csoportok is efféle sikerességről álmodoztak saját, helyi közönségük meghódítása, megtartása mellett. Bánk, Buják, Vanyarc, Nézsa kisebb-nagyobb fesztiválja elsősorban a nemzetiségi jellegű folklór 29
