Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Műveltség és magatartás
Értékek és Konfliktusok Az ismeret. A föld művelése a növények, az állatvilág ismeretét kívánta meg. Az időjárás rezdüléseit, változásait tisztelettel vegyes félelemmel követték, figyelték és alkalmazkodtak hozzá. Állataik gondozása körültekintő magatartást, szinte személyes viszony kialakítását kívánta. Mindez a falusi embernek egész életére bőséges tanulnivalót adott, amit figyelő tekintettel és kora szerint is erősödő, gazdagodó értelemmel igyekezett teljesíteni. Újabb réteget alkot a közösség által nyújtott ismeret. A közösségi gondolkodást és magatartást jól kifejezte az ünnepségek, közösségi rendezvények sorozata. Kapcsolatok. A természeti közeg a generációk és a nemek belső és egymás közötti viszonyát is átláthatóbbá tette, humanizált állapotba tartotta. A tágas tér elsősorban a rokoni és a baráti kapcsolatok kialakulásának lehetőségeit gyarapította. Közülük a rokoni- ak végül is meghatározottak voltak. Érzelmi hőfoka több mindentől függött, a családi érdekviszonyok sokszor kívülről helyesen meg sem ítélhető rendje szerint alakult. A baráti kapcsolatok a gyerekkor idején meghatározó élményt jelentettek. Már felsorolni sem lehet a közös mókák változatait, amelyek élménye beépült a személyiségjegyek közé, vált karaktert alakító erővé. Az iskolai élet, a tanulmányok befejezése után ezek az emberi szálak meglazultak, átalakultak, nosztalgikus jellegük viszont fennmaradt. Az új barátságokat a napi vagy távlatosabb érdekviszonyok határozták meg. A megmaradó barátságnak viszont végbement az elmélyülése, testvériesülése. Ez a közös érdeklődésre, a munkafelfogás etikájára épült elsősorban. A sokféle érzelmi hatás közül különlegesen fontos a szerelem szerepe. A gyerekkori érzések a maguk rendje, a lelki épülés menete szerint, s a környezet hatására komolyabbá váltak, beépültek az életbe. És most itt áll ama családi közösség hetedik tagja kiszakadva onnan, az ezredvég gyermekeként. Vegyük szemügyre állításait. I. Felfogásom szerint az én, a személyiség kialakulásának három elengedhetetlenül fontos állomását kényszerűen be kell járni mindazoknak, akik önmaguk ismeretében mélyebb összefüggések felismerése irányában akarnak haladni, vagy a társadalmi beü- leszkedésen túl hasznosak is kívánnak lenni. Az első parancs: a gondolkodás szükségessége. A mondat olvastán mondhatja bárki: ez természetes tulajdonsága az embernek. Történelmi és a napi tapasztalatokkal tényszerűen is igazolható az így vélekedők igazsága. Ugyanezekből a forrásokból szerzett ismeretekkel az ellenkezőjét is leírhatjuk. Talán éppen ezért szükséges pontosítani a parancsszerű megfogalmazást. Az ember sokfelől szerzi ismereteit. Ez lényeges a továbbiakra nézve. A napi, a megélt építheti , rombolhatja az ember személyiségét. Több esélyt kell kapnia az építő szándéknak. Ehhez leginkább a könyv révén ér el az ember. Az írásba foglalt ismeretkörnyezettől függetlenül juttatja megismételhetetlen élményhez, vezetheti valóságos vüág tartományaihoz mindazokat, akik erőfeszítéseket tesznek birtoklása érdekében. A könyv a pásztor és a tudós számára is ugyanolyan fokú örömforrás lehet. Az ember és a könyv viszonya harmonikus: csak olyan olvasmány válik élménnyé, amit a tapasztalatommal igazolok, ami álmaimba beilleszthető. Ilyen értelemben, nem hiszem, hogy 177
