Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Praznovszky Mihály: Az ember, aki a történelemről kívánt szólni - Horváth István (1939-2005)
Értékek és Konfliktusok fia, mint az előkészítést segítő gondolkodási rendszer, és ott a vízió amely egyfajta vagy éppen többfajta képet igyekszik előre vetíteni. E kötet kérdéskörei a jelenkorban és jövőben gondolkodó Horváth Istvánt mutatják: közösség és művelődés (főleg Salgótarjánra és a megyére helyezve a hangsúlyt), az oktatásügy, amelyben a kulcsszó - nem először és nem utoljára - a minőség, majd ezt követi a közművelődés kérdésköre, különösen élesen felvetve a Nógrádra mindig is jellemző nemzetiségi problematikát. Végül a tudomány, művészet, közösség gondolatkörének írásai zárják a kötetet, amelyben a kulcsszó a helyiség, azaz helytörténet, helyi irodalom, helyi művészet. Olyan problémakör ez amely mind a mai napig jelen van nemcsak Nógrádban de a vidéken élő emberben. Amit teremt és amit létrehoz vajon miként gazdagítja a nemzeti egészet és miként járul hozzá a helyi lét megélésének minőségi formálásához? Újra csak a minőség a kulcsszó, amelyhez nyugodtan hozzátehetjük, hogy ezekben az írásokban Horváth István mindig a cselekvésre teszi a második hangsúlyt. Azaz nem elég felismerni, nem elég megfogalmazni szellemi követelményeket, mindezt a cselekvés zárhatja le s ez neki nemcsak történészi idea, de életszervező gondolkodás is volt. Sajátos összegző kötet volt a Reformgondolkozás Magyarországon a XIX. században című műve amely 1989-ben jelent meg. Valamennyi műve helyi kiadónál, műhelyekben látott napvilágot. Tanulmányai közül is csak kevés jutott el országos szakmai fórumokhoz. Nyugodtan mondhatjuk: Horváth Istvánt sokkal jobban érdekelte a nógrádi köz- gondolkodás formálása, alakítása és gazdagítása, mint önmaga tudósi karrierjének alakítása a hazai tudományos fórumokon. Ezzel együtt nagyon is jelen volt a tudományos közéletben. Főleg Észak-Magyarországon, Heves, Borsod, Szabolcs megye kutatóintézeteivel, a Miskolci Akadémiai Bizottsággal alakított ki értékes szakmai, sőt baráti viszonyt az ott dolgozókkal. De a Magyar Történelmi Társulat országos választmányának is tagja volt s kimondottan nagyra értékelte azt a szakmai kapcsolatot, amely őt a salgótarjáni eredetét soha meg nem tagadó R. Várkonyi Ágneshez kötötte. Ez az említett tanulmánykötet háromszerzős. Ő, valamint Praznovszky Mihály és Kovács Anna a reformkori közgondolkodás, még inkább a cselekvési lehetőségek példáit elemzik. Horváth István természetesen a Sréter Jánosról írott tanulmányait összegzi, bővíti és fejleszti tovább, a másik két szerző pedig Kubinyi Ferenc és Nagy Iván munkásságát tette ekkor kutatásai középpontjába. Horváth István egyértelműen megfogalmazza itt azt, amire utaltunk: miért fontos számára a személyiség kutatás a történelemben: „Az emberi cselekvés a történelemben azonos és eltérő vonásokat egyaránt tartalmaz. A társadalmi élet makro szintjére és mikro szintjére egyidőben ugyanazok a tényezők hatnak A reagálás gyakoriságára és intenzitására üyen körülmények között - a sajátosnak is nevezhető eltérések mellett - alapjaiban a megfelelőség a jellemző, a meghatározó. így épül föl az az apró, de azonos tulajdonságú egyedekből a nagy egész, amely hordozza az általános vonásokat.” A következő, a címmel egyértelművé tett tartalmat hordozó összegző kötetben a politikusi pályaképek teljességét foglalta össze, az 1790-1940 közötti időszakban élt politikusokra vonatkoztatóan. (Eszmék, eszmények, magatartásformák, 1995) A nevek ismerősek: Ócsai Balogh Péter, Sréter János, Sztranyavszky Sándor, Förster Kálmán, Bell Miklós. Az öt terjedelmes portrét hasonló nagyívű összegző tanulmány vezeti be, amelyben a modernizáció minden korokban kötelező és előrevivő gondolatát teszi elsődleges rendező szemponttá a vizsgált személyek elemzésében. Mindezt teszi sokszempontú meg167
