Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Praznovszky Mihály: Hét évtized Salgótarján sajtótörténetéből 1922-1992 között
Értékek és Konfliktusok HÉT ÉVTIZED SALGÓTARJÁN SAJTÓTÖRTÉNETÉBŐL 1922-1992 KÖZÖTT PRAZNOVSZKY MIHÁLY Ahhoz, hogy a címben megfogalmazottaknak teljességében megfeleljünk, újra kellene írni Salgótarján történetét. Nem mintha az 1972-ben megjelent város-monográfia teljes egésze felett eljárt volna az idő. Egyes fejezetei adatainak egyértelműsége miatt ma is használhatók. De a megjelenése óta eltelt három évtized új kutatási eredményei s még inkább, egy új megközelítési mód és történetírói módszer előbb-utóbb megköveteli a város történetének újraírását. (Űjabb évtizedek múltán bizonyára majd újabb feldolgozás készül: minden generáció a maga igénye és felkészültsége szerint várja el a múlt objektív bemutatását.) Majd ha elkészült az új kötet, tán kiderül részleteiben is az, amit itt csak jelezni tudunk: Salgótarjánnak a címben jelzett eltelt hét évtizedében nem volt sem könyvkiadása, sem sajtótörténete. S ezt nem valami minden áron való hatásos írás kezdet vágyás íratja, hanem a tények egyszerű számbavétele. Ugyanakkor az igazság ebben az esetben is sokkal összetettebb, mintsem hogy egy kategorikus tagadással el lehetne intézni. A tények szerint volt egyfajta, bizonyos minőségű, és sajátos jellegű kulturális tevékenység a városban. Még akkor is, ha ezt szembeállítjuk az akkori megyeszékhellyel, Balassagyarmattal - s ez a párhuzam nem Salgótarján javára szól. Sajnos Losonccal már nem lehet párhuzamot kialakítani, mert egy rövid pár évet leszámítva ebben az időszakban ez az igazi polgárváros már egy más ország fennhatósága alá tartozott. Hogy mi történt a sajtó- és a könyvkiadásban, annak tényeit különösebb utánjárás nélkül bárki megtudhatja. A városról szóló szakirodalom - minden hiányossága és politikai elavultsága ellenére elégséges adatforrás erre nézve. Gondoljunk a városi monográfiára, a múzeumi évkönyvekben rejtőző tanulmányokra, a levéltár kiadványaira, a Palóc- föld. történeti tanulmányaira, vagy az 1982-ben megjelent megyei sajtóbibliográfiára, stb. A Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteménye és annak gyarapodási jegyzékei pedig elegendő segítséget adnak a téma iránt részletesebben érdeklődőknek. A Munka című városi lap csaknem három évtizedet ért meg, s színvonalában cseppet sem különb vagy esetleg igénytelenebb, mint a hasonló kisvárosi lapok. Megjelent itt 1948-ban a Vándortűz című lap is, amely csak annyiban volt helyi, hogy salgótarjáni szerzők műveit is tartalmazta. Ez ún. vándorantológia volt, amely szerte az országban megjelent, ahol éppen a Magyar Irodalmi Társaságok Szövetsége ülését tartotta. Salgótarján esetében - 1945 után - nem lehet elkülöníteni a megyeszékhely mivolta miatt: mi a helyi sajtó és mi a megyei. Mennyiben tartható városi lapnak a Nógrád (nevezzük e néven a sok címváltozatot megélt lapot), amely a megye híreit közölte, ámbár érezhető salgótarjáni túlsúllyal. A hetvenes években lett csak - rendszertelenül megjelenő - salgótarjáni melléklete. Mennyiben megyei a Palócföld, amelyet Salgótarjánban 139
