Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok nagyságának, Madách Imrének és Mikszáth Kálmánnak életére, munkásságára, családjára vonatkozó tárgyi és írásos emlékeinek gyűjtése, feldolgozása volt. A tervek között más megyei irodalmi alkotók életútjának feltárása is szerepelt. Iskolatörténeti emlékkiállítást készítettek, s a meglévő anyagra és a széles társadalmi bázisra építve határozták el az iskolatörténeti anyag teljesebbé tételét. A közművelődésben, a megye szellemi életében kiemelkedő szerepet betöltő orvosok, pedagógusok, műszakiak életét és munkásságát dokumentáló anyag összegyűjtésével művelődéstörténeti tárgyi és dokumentum anyagot illetve gyűjteményt terveztek létrehozni. Az eddig hányatott sorsú, képzőművészeti gyűjtemény Salgótarjánba kerülésével a múzeumi gyűjtemény közel 800 darab, döntően kortárs művészeti alkotásokkal gyarapodott. A megyében született, vagy itt élt és alkotott festők, grafikusok, szobrászok alkotásainak folyamatos gyűjtésével a múzeumi törzsgyűjtemény alapjait ekkor vetették meg. A tervek között szerepelt az egyedi rajzok gyűjtésének megindítása is. Meggondolás tárgyát képezte a tűzzománc képek távlati gyűjtése, hivatkozással a Salgótarjánban megrendezésre kerülő zománc biennáléra. Az új koncepció alapján a munka elindítása sikeres volt, hosszú távon lehetett rá építkezni. A gyűjtő, feldolgozó, rendszerező munka alapján a múzeum tudományos és köz- művelődési tevékenysége ugrásszerűen megemelkedett. 1972-ben megjelent Salgótarján történeti monográfiájának megírásában a múzeum három dolgozója tevékenyen vett részt. A Múzeumi Közlemények, mint a korábbi Múzeumi Füzetek folytatója, 18. számaként Mikszáth Kálmán életével és munkásságával foglalkozó tanulmánykötetet jelentettek meg. Az állandó kiállítás (Salgótarján története) mellett továbbra is a gyűjteményeken alapuló vándorkiállítások készítése jelentette a a közművelődésben való jelenlétet. Pásztón a Helytörténeti Állandó Kiállítást és romkertet 1971-ben, a felújított horpácsi Mikszáth Kálmán Emlékházat 1972-ben, a csesztvei Madách Imre Emlékmúzeumot 1973-ban adták át a salgótarjáni muzeológusok, a múzeumuk filiáléjaként. A kiállítások megrendezéséhez még gyakran konzultánsként, külső kutatókat is igénybe vettek. Salgótarjánban 1970-től fő feladat, a történeti profilú muzeológia lett. Az új állandó kiállítás előkészítése 1975 után gyorsult fel, miután az új múzeumépület alapozási munkálatai is megkezdődtek. A végleges kiállítási tervek a múzeumi szervezet muzeológusainak bevonásával 1978-1979-ben elkészültek. Ezt a munkát már 1975-től az új megyei múzeumigazgató, dr. Horváth István irányította, (dr. Molnár Pál a Számviteli Főiskola tanára lett.) A múzeumi szervezet és a salgótarjáni múzeum közművelődési munkájának megszervezése 1973-tól Domonkos Alajos megyei múzeumigazgató helyettes feladata lett. 1975-től számíthatjuk a múzeum negyedik korszakát, amikor az új múzeumépület alapjait lerakták. A múzeumi tevékenység fő iránya mentén akadály nélkül folyhatott a gyűjtőmunka s elkezdődhetett a felkészülés az új történeti állandó kiállítás megrendezésére. A személyi feltételeket ezért úgy alakították, hogy az a lehető legszorosabb összhangban legyen a múzeumi követelményekkel. A múzeum vezetése segédmunkatársi (gyűjteménykezelő) munkaköröket hozott létre azoknak a feladatoknak az ellátására, melyeket eddig részben a tudományos munkatársak végeztek. Szakembert kapott a könyvtár, dekorációs-kiállításkivitelezői részleg alakult, művészettörténész vette át a képzőművészeti gyűjtemény irányítását és létrejött a fotóműhely egy szakember beállításával. A történeti muzeológia szakembereinek a számát is növelték egy újabb munkatárs beállításával, és két népművelővel létrehozták a közművelődési csoportot. Az új mú124
