Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok zeumépület átadásáig kialakultak azok a munkakörök, amelyek átfogták az új- és legújabb kori múzeumi területet, a múzeum közművelődési munkáját. A történeti muzeologia fejlesztése során Salgótarjánban a legnagyobb intenzitással kapcsolódtak az országos tudományos programhoz, amely a munkásosztály munka és életkörülményeinek történeti vizsgálatát indította el. Ennek során alapoztak a múzeum korábbi gyűjtőmunkájára, de a feladatok elsősorban a célgyűjtéseket szorgalmazták: bányászat, vas és üvegipar területén. Az így begyűjtött tárgyak - főleg a legújabb koriak - a múzeum egyik legjelentősebb gyűjteményébe, a történeti tárgyi gyűjteménybe kerültek. Ez az egység magában foglalta az ipartörténeti anyagot, a politikai szervezetek, az életmód (lakás, viselet) tárgyi világát. A művelődéstörténeti gyűjtemény a termeléshez kapcsolódó üzemi kulturális tevékenység, az oktatás speciális tárgyait őrzi. Az irodalomtörténeti gyűjtemény a megye irodalomtörténetére, hagyományaira utaló dokumentumokat, tárgyakat tartalmaz. A képzőművészeti gyűjtemény elsősorban a megyei galéria követelményei szerint látja el feladatát. Maga a gyűjtemény három forrásból táplálkozik: egyrészt a megyében található alkotásokat (főleg 19-20. századi alkotók) gyűjti össze. Másrészt a nagyobb hányadot kitevő kortárs képzőművészek anyagát, ezen belül is az észak-magyarországi (elsősorban nógrádi) alkotók műveit gyűjti. Harmadrészt a kortárs egyedi rajz gyűjtése országos kitekintéssel. Az eddigi gyakorlatot folytatva indokolt a különálló dokumentációs gyűjtemény megtartása, mely az iratok, fényképek, igazolványok, plakátok, képeslapok összességét öleli fel. A segédgyűjtemények közül a fénykép és fotótár szétválasztása volt indokolt, melynek megvalósítása később következett be. A tárban a város, az üzemek, intézmények működésére vonatkozó negatívok találhatók, a munkás- mozgalom helyi személyiségeiről és eseményeiről készült negatívokkal együtt. Az adattár különböző forrásértékű írásos visszaemlékezéseket, életrajzokat, feldolgozásokat tartalmaz. Ide szándékoztak besorolni a közművelődési és múzeumtörténeti szempontból jelentős anyagokat is. A könyvtár ugyanekkor nyerte el végleges formáját, intézményi szakkönyvtárként funkcionálva. A tervek szerint kialakítandó térképtárban eredeti és fo- tónegatívokon főleg megyei vonatkozású térképeket helyeznek el. A közművelődési munka 1962 után erősödött fel, melyen elsősorban az írásos ismeretterjesztő publikációkat értettek. Ez a fajta felfogás az 1970-es években párosult a vándorkiállítások döm- pingjével. Az általános megítélés ennek ellenére az volt, hogy a múzeum nem kapcsolódott be eléggé a megye tudományos és közművelődési tevékenységébe. Ez a megállapítás azért is furcsa, mivel tudományos műhely jellegű tevékenység még csírájában sem fedezhető fel a legnagyobb jóindulattal sem a megyében. Az ideiglenes épület csak három időszaki kiállítás megrendezésére adott lehetőséget. Kettőről már szóltunk, a harmadik egy bányászattörténeti kiállítás volt, melyet az új állandó kiállítás előtanulmányának tekintettek a muzeológusok. „A szénbányászat és a bányászélet Nógrád megyében 1861-1962.” című kiállítás 1976-ban készült el, és az új épületbe történő költözésig volt látogatható. Természetesen nem mondtak le az időszaki vagy vándorkiállítások rendezéséről sem, s ezek sorában arra törekedtek, hogy megismertessék látogatóikkal az országos gyűjtemények egy-egy teljes egységét, bemutassák az országban, a megyében élő képzőművészek egy-egy kiemelkedő alakját, több művész közös tárlatán alkotásaikat. így már érthető az ilyen kiállítások nagy száma, mely néha elérte a 28-30-as számot is. A helyszínek kiválasztásakor a hangsúlyt a város művelődési házainak jobb kihasználására fektették a múzeumi kiállítóhely hiányában. 125
