Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok feladatait. A hetvenes évek elején a munkakörülmények részleges rosszabbodása mellett elsősorban a határozottabb szakmai irányításban, a történeti muzeológia szem előtt tartásával értek el fejlődést. A szakalkalmazottak létszámában is erősödtek, a könyvtáros és egy muzeológus munkatárs mellé ekkor került két fiatal pályakezdő történelem szakos és egy magyar szakos tanár. (Később csak az egyik maradt a múzeumi pályán.) A tudományos munkatársakra első lépésként 1970-1972 között a gyűjtemények revíziója várt, melyet a raktározási lehetőségek javítása követett. 1973-ban Etesről a szécsényi felújított Forgách-kastélyba költözött a múzeumi gyűjtemény. 1972-ben már 3979 egyedileg számon tartott tárggyal, 3341 dokumentummal, 1418 adattári egységgel, 11581 fo- tónegatíwal rendelkezett a salgótarjáni múzeum. A balassagyarmati Palóc Múzeumba kerültek a régészeü, (1975-től a szécsényi múzeumba szállították át a gyűjteményt) numizmatikai, természettudományi gyűjteményi darabok, a Munkásmozgalmi Múzeum pedig megkapta az ipartörténeti emlékeket. Az új- és legújabb kori történeti muze- ológiában 1970-től a munkásmozgalmi muzeológia szélesebb alapokra való helyezése lett a fő cél, de szintén fejleszteni akarták az 1963-ban abbamaradt ipari munkaeszköz és termékgyűjtést. Ezt a fajta munkát 1972-ben, Salgótarján várossá válásának 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás is elősegítette. A Munkásmozgalmi Múzeumban a szakágakat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az új- és legújabb kori történeti gyűjtemény tekint vissza a legrövidebb múltra. Jelentősége és szerepe viszont az elmondottakból is láthatóan megnőtt. Ezt a szerepet az akkori Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának irányelvei is aláhúzták: „A nemzeti történet - a kapitalizmus és a szocializmus korszakát felölelő - közel másfél századhoz tartozó tárgyi emlékek összegyűjtése, feldolgozása új tudományos forrásanyaghoz, új ismeretekhez juttatja a történelemtudományt. A közművelődésben való történő hasznosítása: az e korszak témáival foglalkozó történeti kiállítások pedig az eredeti tárgyak élménykeltő erejéből származó, intellektuális és érzelmi gazdagodást nyújtanak a közönségnek. A felnőtteket és az ifjúságot egyaránt az elődök történelmi szerepének megértésére, küzdelmeik és alkotásaik iránti megbecsülésre, a jelen feladatainak vállalására, szocialista hazafiságra neveli. A fentiekből következően a szakág megalapozásához és kibontakozásához alapvető érdekei fűződnek.” E fontos muzeológiai ág Nógrád megyében különös jelenségekkel bír. A tanulmány első fejezetében már bővebben szóltunk az egy évszázad alatt létrejött nagyiparról, a munkásosztály, a munkásmozgalom szerepéről. A múzeum gyűjtőmunkájában tehát volt mire alapozni, a hagyományos iparágak: a szénbányászat, a vasipar, az üvegipar, az építőipar kínálta magát a feltárásra, munkaeszközeinek összegyűjtésére. A munkások életmódjának változásait tükröző, a még meglévő kolóniákban történő gyűjtésekkel szinte az utolsó órákban a muzeológusi gárda elvégezhette. A munkásmozgalom, a népi szervezetek dokumentumai még több célgyűjtés ellenére is feltárhatók voltak. A munkásművelődés eddig elhanyagolt területe is tartogatott számos meglepetést, értékes tárgyat. így nem véletlen, hogy a gyűjtések súlya ezekre irányult, és bekapcsolódott számos országos programba. A gyűjtemények gyarapítását a társadalmi aktívák, baráti körök, egyéni gyűjtők segítették. A kutatómunkában, publikációs tervekben a munkásság osztállyá szerveződésének, helyi gazdasági és politikai harcainak vizsgálata került előtérbe. A történeti muzeológia szerves részeként kezdődött meg a megye gazdag irodalmi hagyományainak ápolása is. E muzeológiai szakág legfőbb törekvése a megye két irodalmi 123
