Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok kai vezetésének felkérésére hozzálátott a megye történetének monografikus feldolgozásához. A kötetek 1969-1974 között jelentek meg. Salgótarján város monográfiáját 1972- ben adták ki a várossá válás 50. évfordulója alkalmából. A kiállítások, a publikációs tevékenység megerősödésének pozitív irányú fejlődése mellett negatív tendenciák is megjelentek. A tudományos munkatársak egyéni érdeklődése és képzettsége miatt stagnált a gyűjtőmunka, a gyűjteményi anyagot feldolgozó és rendszerező tevékenység. A kiállításokról, évfordulós rendezvényekről a nyilvántartási fegyelem hiánya miatt sok tárgy nem került vissza. A szakmai - tudományos profil kialakítása érezhetően lelassult, a leltáro- zatlan tárgyak, dokumentumok száma emelkedett. Az áttekinthetőnek nem mondható nyilvántartás és az állandósult raktárhiány is befolyásolta tervszerű gyűjtőmunkáját, és a szolgáltatásokat. A múzeum munkájának továbbfejlesztéséhez átgondoltabb, tervszerűbb koncepcióra, gyakorlatra volt szükség. A társadalmi igények növekedése mellett ezt az igényt, a hatvanas évek végén a megépítendő új múzeum állandó kiállításának előkészítése is indokolta. A kúria épületében csak egy évtizedig működhetett a múzeum. A megyei pártértekezlet még 1966-ban fogalmazta meg egy új múzeum létesítésének az igényét, amely a továbbiakban mint megyei intézmény a város és egyben a megye kulturális központjaként funkcionálna. Az 1960-as évek végén kezdtek hozzá az új salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum tervezéséhez, mely az első változat szerint az új városházával egy tömbben valósult volna meg. Későbbi változtatás után, egymás mellett, de külön tömbként épült meg. A végleges múzeumi terveket Magyar Géza Állami díjas építész fogalmazta meg. A munkálatokkal két érezhető változás következett be: az egyik nyomán a Palóc Múzeum, mint a megye egyeben múzeumi célra épült, s hosszú évtizedeken keresztül egyedüli, majd nyolc éven át megyei múzeumként működő intézménye elvesztette ezt a szerepét. A másik változás az volt, hogy költözni kellett a régi kúriából, mert a város rekonstrukciójának előrehaladásával a további építkezések akadálya lett. 1969-ben a volt Megyei Kórház egyik szárnyépületébe költöztek át ideiglenes jelleggel, még szűkösebb körülmények közé. Az új épületben egy folyosórész, három kisméretű szoba, egy nagyobb könyvtárszoba, négy irodahelyiség és egy raktárnak használható, kis szoba állt rendelkezésre. Mivel várhatóan a megyei múzeumi igazgatóság is ide költözik, annak irodáit szintén itt kellett kialakítani. A raktározási gondokon ideiglenesen Etes-Amália bányatelepének használaton kívüli művelődési háza segített. A gyűjteményt egyáltalán ideálisnak nem nevezhető, őrizetlen, fűtetlen, dohos helyen helyezték el, sőt a könyvtár egy része és a dokumentumgyűjtemény is ide került. A megyei múzeumi igazgatóság Salgótarjánba történő áthelyezése számos vonatkozásban növelte a Munkásmozgalmi Múzeum súlyát a megye tudományos- és közművelődési életében. 1969-1970 között a múzeum tudományos munkatársa, dr. Szabó Béla látta el megbízott igazgatóként a múzeum irányítását. Az új megyei múzeumigazgató, és egyben a salgótarjáni múzeum igazgatója, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, dr. Molnár Pál lett, aki a múzeum történetének harmadik szakaszában, 1970- 1975 között töltötte be ezt a funkciót. Dr. Belitzky János nyugdíjba vonult, ám tudományos munkáját továbbra is folytatta. Az 1970-es év azt is jelentette, hogy lezárult a dokumentumokra épülő munkásmozgalmi profilú tevékenység időszaka. A megyei múzeumi igazgatóság 1970-ben újból megfogalmazta a Munkásmozgalmi Múzeum gyűjtő, rendszerező, feldolgozó, tudományos és közművelődési munkájának a 122
