Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfuktusok és a szűk, szakmailag alkalmas helytörténeti kutatógárda igényeit elégítette ki. A levéltári jellegű munka felerősödése mellett ekkor hagyta ki a legnagyobb lehetőséget a múzeum akkori vezetése, amikor a városrekonstrukció során bontásra került épületekből (kiskereskedők üzletei, régi boltok, kisiparosok műhelyei, lakóépületek, gyógyszertárak stb.) nem gyűjtötték be a használati tárgyakat, berendezéseket, épületelemeket, a polgári életmód ezernyi apró tárgyát, emlékeit. Ezzel veszett el igazából a tarjáni múlt tárgyiasult emlékezete. A salgótarjáni városi múzeum további fejlesztésének során, több elképzelés is született. Az egyik szerint a Nógrádi Szénbányászati Tröszttel közösen, a salgótarjáni és baglyasaljai kultúrházakat és az inászói bányaigazgatósági épületet múzeumi célra rendeznék be, ahol a megye szénbányászatának tárgyi és írásos emlékei kerülnének bemutatásra. Baglyasalján külszíni bányászaü szállítást és vontatást, egy elhagyott bányában pedig bányabeli munkahely múzeumi jellegű kialakítását tervezték. Salgóbányán a „Kisvár” oldalában egy barlanglakást állítottak volna helyre, szintén bemutatási szándékkal. (1965-ben végül is a régi József lejtős akna felhagyott vágataiban jött létre a Salgótarjáni Bányamúzeum). A másik terv szerint a városban új múzeum építéséhez kezdenek, ahol állandó és időszaki jelleggel természettudományi, őstörténetei, népvándorlás kori, honfoglalás kori, középkori, új- és legújabb kori történeti, művészettörténeti, irodalomtörténeti emlékek, valamint a Zagyva-völgy paraszt, bányász, erdész, ipari lakosságának néprajza került volna bemutatásra az ún. „Salgótarjáni Múzeumban”. Ha értékeljük a második múzeumi időszakot (1963-1970) és a múzeumi tevékenységet leszűkítő gyakorlatként jellemezzük a tevékenységet, azt is el kell mondanunk, hogy a tárgyi és a személyi feltételek és szakmai felkészültség alapvető hiánya miatt nem kapcsolódhattak be szervesen a megye, de főleg az országos tudományos és közművelődési vérkeringésbe. A szakember és raktárhiány volt az oka a gyűjtőmunka csökkenő intenzitásának is. Elődeinket mentheti az a tény, hogy az intézmény tudományos dolgozóinak a történelmi évfordulók megünneplésében való közreműködése miatt esett vissza, pl. az ipartörténeü gyűjtőmunka, de vele szemben kibontakozott a helytörténeti, honismereti, társadalmi-politikai igényre alapozott gyűjtőtevékenység (igazolványok, brosúrák tömege került ekkor a múzeumba). A jubileumi kiállítások sorából kiemelkednek a „felszabadulásunk” 20. és 25. évfordulójára, a polgári demokratikus forradalom és a KMP megalakulására, a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára készített politikai kiállítások, melyek fontos politikai, nevelő szerepet töltöttek be a kor kívánalmai szerint. Ezen kiállítások mellett, a múzeumhoz tartozó kiállítóhelyeken is kellett kiállításokat rendezni. A sorból kiemelkedik Mikszáth Kálmán (Horpács, 1960), és Madách Imre (Csesztve, 1964) emlékkiállításai. 1969-ben készült el a karancsberényi Felszabadulási és Partizán Állandó Kiállítás. (A végleges kialakítása 1979-ben készült el.) A sok időszaki és egy állandó kiállítás mellett ez az időszak volt a múzeum tudományos tevékenysége fellendülésének az ideje is. Megindították a Múzeumi Füzetek sorozatát 1963-tól, több múzeumi terület bemutatásával, tudományos kutatások eredményeinek közzétételével. 1969-ig tizenhét Múzeumi Füzet jelent meg. (A tudományos tevékenység erősödésével, több fiatal kutató beléptével 1972-től Múzeumi Közleményként folytatták a megkezdett tudománynépszerűsítő tevékenységet.) Az éppen csak kialakuló muzeológus gárda, a megye „helytörténészeivel” (könyvtárosok, középiskolai tanárok, politikai munkatársak stb.) a hatvanas évek végén a megye politi121
