Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum harminc éve (1959-1989)
Értékek és Konfliktusok 1934-től vezetett „Múzeumi tárgyak nyilvántartása” nevet viselő füzetet szintén múzeumunk őrzi. Ezt a naplót is Dornyay Béla vezette úgy, hogy a bejegyzett tárgyakat - fényképezés hiányában- lerajzolta és leírásokkal látta el. Azonban nem tudta elérni, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányaigazgatósági épületében őrzött őslénytani- és kőzettani gyűjteményt múzeuma megkaphassa. Ahhoz, hogy dr. Dornyay Béla gimnáziumi tanár törekvése megvalósulhasson, melynek során „a múlt emlékeinek pusztuló palóc néprajzának, tanulságos természeti tárgyainak, bányászati és ipari termelésünk bizonyítékainak megőrzője, az önzetlen és közérdekű tudományos kutatások leghivatottabb otthona” a Salgótarjáni Múzeum legyen, mely „műveltséget áraszt városunk és vidéke lakóira” egy emberöltőnek kellett eltelnie. Az elszalasztott évtizedek alatt veszendőbe menetek a mára már pótolhatatlan emlékei a városi létnek. Az összegyűjtött műtárgyak 1947-ben, a városháza kis tanácstermének szekrényeiből ideiglenes jelleggel a város laktanyájába (1922-1924 között épült meg Molnár István építész munkája, a Horthy Miklós laktanya) kerültek. II. A még csak nevében múzeum alapítása és működése 1959-1980 (A Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum szakmai tevékenysége) Nógrád megye politikai, társadalmi vezetői - szakemberek bevonásával - a megye gazdag munkásmozgalmi eseményeinek feldolgozására, közkinccsé tételére már az ötvenes években kísérletet tettek. A publikációk, alkalmai kiállítások azonban nem lehettek a megyei, s benne lényegében a salgótarjáni munkásság tevékenységének történelmileg hiteles tolmácsolói. A korszak kutatói felismerték, hogy sem szakmai-szellemi kapacitás, sem kutatóhely, mely a feldolgozó-bemutató tevékenységet vállalná fel egy arra alkalmas épületben, nem állt rendelkezésre. A Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünneplésére való felkészülés teremtett kedvező alkalmat Salgótarjánban egy múzeum létesítésére, ugyanis a KMP megalakulásának 40. évfordulója kapcsán 1958-ban kibontakozó helytörténeti gyűjtőmunka során eredeti tárgyak, dokumentumok, fényképek nagy számban kerültek elő. Ez az alapgyűjtemény és a nyomában felmerülő igény, hogy az új- és legújabb kori történeü, s ezen belül is kiemelten a munkásmozgalmi hagyományokat intézményesen is ápolni kell, vetette fel újból a városi múzeum létesítésének gondolatát. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága és a Nógrád megyei Tanács VB. a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából 1959. tavaszán hívta életre a megye székhelyén, Salgótarjánban a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeumot. Az alapítók gondolkodásában két nagy téma szerepelt, a Tanácsköztársaság eseményeinek, illetve az illegális kommunista mozgalom történetének a megörökítése. A politikai döntés után, az alkalmas épület keresése során jutottak el a Rákóczi út 67. szám alatti volt Szluha-Jankovich kúriához, mely a város legöregebb, műemlék jellegű épülete volt. (A már lebontott klasszicista épületet, az egykori „ékes lakhely” helyét az ún. csillagházak előtti parkosított területen járdalapokkal kirakott terület és egy emlékkő jelöli.) A hányatott sorsú egyemeletes kúriát a legjobb indulattal sem lehetett volna múzeumi célra alkalmasnak nyilvánítani. Már csak azért sem, mert Szilárdy Ödön, aki Jankovich Erzsébettel kötött házassága révén lett birtokosa, korán magára hagyta az 116
