Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Boros Sándor: Negyven év múltán
Értékek és Konfliktusok nyezőkkel. A gazdaságban domináló technológiai színvonal nem igényelt széles körben magasabb képzettséget; az egyenlősdi nem adott elég ösztönzést a tanuláshoz, az igényes munka alig „hozott” többet, mint a rutinjellegű; a közélet egyközpontúsága és felülről irányítottsága, ideológiai monopolizáltsága nem adott teret és inspirációt a sokszempontú művelődéshez. A szociológiai háttér nem kellő figyelembe vételének következményeként jelentek meg olyan illuzórikus célok, hogy „a felnőtt lakosság általános iskolai képzésénél 3-4 éven belül döntő fordulatot kell elérni”, az analfabétizmust 3-4 éven belül fel lehet számolni, a 15-40 éves lakossággal 4-5 év alatt el lehet végeztetni a nyolc osztályt. Ezek a problémák a program gyakorlati megvalósítása során váltak nyilvánvalókká, amikor megmutatkozott, hogy nem elég intézményes lehetőségeket teremteni, az aktív művelődéshez belső igényekre van szükség, amelyek külső feltételek ösztönzésére alakulnak ki. Az első tíz év tapasztalatai alapján látni lehetett, hogy a feltételekben meglévő egyenlőtlenségek nagy eltéréseket váltanak ki a művelődési aktivitásban, a feltételek pedig összefüggnek a rendszer működésével.7 A közben szerzett tapasztalatok fényében szembe tűnik az is, hogy hiányzik a „tematikából” a roma lakosság és általában a nagyon lent lévők, a szegények helyzete és művelődése. Hasonlóképpen fehér folt a nemzeti-nemzetiségi problémakör, pedig az erre való reflexiót mind a megye nemzetiségi lakossága, mind a „közeli határon túl” (Dél-Szlovákia) magyarsága indokolttá tette volna. Ami a „kor anyajegyeit” - a művelődés politikai-ideológiai tartalmát - illeti, természetes, hogy hasonló kezdeményezés csak akkor számíthatott a hatalom támogatására (ami anélkül nem valósulhatott meg!), ha összhangban volt az uralkodó ideológiával és bele illett az időszerű politikai irányvonalba. A kultúra tehát szocialista jelzővel jelent meg és fejlesztése a szocialista építés követelményeként fogalmazódott meg. A folyamatban kitüntetett szerepet kapott a művelődés pártirányítása, tartalmilag pedig az ideológiai - világnézeti monopólium, majd hegemónia követelménye. Azt is ki kell mondani azonban, hogy a 60-as évekre a politikai közhangulatban változás ment végbe: a lakosság többsége nem utasította el azt a társadalmi berendezkedést, amit Kádár-rendszer összefoglaló néven emlegetünk. Nem bonyolódva itt a történeti elemzés részleteibe, mértékadónak tekintem Romsics Ignác történész - akadémikus összefoglaló értékelését erről. „A Kádár - korszak része annak a közel fél évszázadnak, amely alatt Magyarország a Szovjetunió befolyási övezetéhez tartozott, szuverenitása korlátozott volt, és a magyar nép többsége által kezdetben élesen elutasított, múltjától, hagyományaitól nagyrészt idegen gazdasági, társadalmi és politikai keretek között fejlődött... Ugyanakkor számos területen elérte vagy megközelítette az adott kereteken belül lehetséges és elérhető optimumot, miáltal a magyar társadalom jelentős része fogadta el lélekben is sajátjaként.”8 Az újabb történeti kutatások kiemelik a 60-as évek különös jellegét és jelentőségét az egész korszakon belül. „A hazai 'hatvanas évek' a szovjet típusú rendszer magyarországi változatának, sőt az egész térségnek leghosszabb, legsikeresebb, a rendszeren valóban tartós lenyomatot hagyó korrekciós és reformperiódusa volt”9 - írja Rainer M. János az 19567 Ld. dr. Boros Sándor: Érdekeltség, érdeklődés, művelődés Társadalmi szemle 1974. 2. sz. 46-57. old. 8 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. sz.-ban. Osiris Kiadó 2000. 400. old. 9 Rainer M. János: A hatvanas évek Magyarországon. (Politikatörténeti közelítések) In: Hatvanas évek Magyarországon. 1956-os Intézet 2004. 17. old. 11
